Ugron Zsolna (milyen név ez már, kérem?) és Meskó Zsolt Szerelemféltők című, nehezen meghatározható műfajú könyvét még valami 2+1 akcióban szereztem be, de megérte. Modern mese szerelemről, XXI. századi életről meg némileg a hagyományokról meg a magyar létről is.

Anna, a nő  és B., a férfi tíz évig nem találkoztak, most pedig levelezni kezdenek egymással, hogy ki mit művelt az elmúlt években, hova, kihez és miért sodródtak stb. Tudjuk, hogy volt közös szerelmes múltjuk, de erről nem sok derül ki, inkább csak az, hogy a külön utak ellenére magukkal vittek ezt-azt a szívükben a másikból, ami olykor előfordul. Van szakmájuk, de nem ez a lényeges, hanem az, hogy mindketten írnak. Nagyon pontos szerkezetű a könyv: 12 rész, 12 hónap, januártól januárig tartanak az események. Felváltva jönnek a levelek, és mindegyik mellé írnak egy-egy novellát is, életről, szerelemről, halálról, ami épp eszükbe jut. Minden fejezetet egy székely népdal vezet be, amelyek a maguk egyszerű, de jól eltalált szavaival sokszor jobban visszaadja a "miért csaltál meg?", "már nem szeretlek", "mihez kezdjek most?" és egyéb élethelyzeteket, mint a 10-20 oldalas novellák. Azért ez sokat mond. És minden egyes novella Annákról és B-kről szól, a végén már csak úgy nyüzsögnek, és nehéz nem azt látni, hogy itt most Anna a NŐ, B. pedig a FÉRFI archetípusa. Jó és rossz, vidám és kétségbeejtő helyzetekben, néha ismétlődve, néha újítva, néha ilyen műfajban, néha olyanban.

Nincs igazi sztori, mert voltaképpen jól szervezett novellagyűjteményről van szó, gyengébb és erősebb sztorikkal. Néha olyan lapos a történet, mintha a Nők Lapjából emelték volna át az olvasói levelek közül, de néha a semmiből olyan jó mondatok jönnek elő, amelyekre érdemes figyelni, pl. amikor B. üvölt a postai alkalmazottal, mert nem adja ki a levelét, és mikor B. távozik, a postásnő bezárja az ablakot, zokog egy sort, majd elhatározza, hogy elválik a férjétől, mert az a mocskos disznó nem veszi emberszámba sem. Nem azért érdekes ez, mert a postásoknak is lehet (mint bárki másnak) rossz házassága, hanem a szövegkörnyezetből annyira nem ez következik, hogy megállíthatatlanul jön a wtf életérzés.

Az itt-ott felfedezett langyosabb történetek ellenére határozottan jó a könyv, érdemes elolvasni. Már annak, akit érdekelnek az emberek belülről. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.