Túlélősre sikerült. Nagy szó. Megint meghaltam, megint sok nyüzsgés volt, és megnyertem a két ünnep közötti melót is, a tervvel ellentétben. Nem nice. (Lassan csaphatunk bulit is az ügyeletes bandával, hm? Mit szóltok? Mki hoz maradék sütit meg ilyenek?) A nap tanulsága: azok a kollégák szimpik, akik megköszönik a munkám, nem azok, akik csak fikázódni meg pattogni tudnak. Ma is nagy kedvem lett volna helyretenni az egyik "aranyos" csajt, hogy hova menjen, ha már helyette intézkedik az egész épület, de végül nem tettem. Pedig úúúúúgy megérdemelte volna. Viszont a tízből az egy, aki megköszönte, olyan hálás volt, hogy végül helyreállt az univerzum egyensúlya.

Szép lett a hajam is, került piros füli és bor, és most végre behozom a lemaradást, és megnézem, mit írt még az Erdészeti Lapok, amit nem olvastam már két hónapja! (Áááá, szegény Taxus baccata!) Holnap roham és nemzetközi fenyőünnep. Készüljetek!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.