Érdeklődöm valami iránt, szerzek róla könyvet, és... csak jól felidegesítem magam. Egy bizonyos Trevor Rowley nevű oxfordi prof elkövetett egy könyvet (A normannok címmel), amiért kb. 1-5 öt év leülős járna, ha engem kérdeztek. De ismét bebizonyosodott, hogy attól, hogy valaki egyetemi tanár, nem biztos, hogy tud tankönyvet írni. Ami szomorú dolog, ugye. És persze ismét megerősödött a BTK-sok elleni rasszizmusom.

A könyv egy történelmi munka akar lenni, a normannok (vikingek, skandinávok) középkori kalandozásairól, államairól, társadalmáról. Hah, tökjó, lejönnek északról, meghódítanak ezt-azt, elkalandoznak Szicíliáig, államokat alapítanak, királyokat döntenek meg, hajóznak is meg minden, mondom, ezt nem nagyon lehet elrontani, hiszen eleve olyan sztori, hogy még csak színezni sem kell rajta.

De. El lehetett rontani.

A cucc annyira rossz, hogy nem jutottam tovább a 70. oldalnál, ami azért szánalomra méltó, mert még A katedrálist is végignyomtam, pedig...

Kajtár bácsi a legrosszabb napjain, keveredve Bruhahával egy jó kis teheráni jogesetes órán - kb. így lehetne leírni az őskáoszt, amiben a mű leledzik.

A címeknek közük nincs a tartalomhoz. Nincs kronológia. Egy bekezdésen belül három herceg és király is előfordul, úgyhogy a végén azt sem tudod, épp hányat írnak az események idején, de a rohadt bayuex-i szőnyeg, az bezzeg minden második oldalon felbukkan, pedig ennyire azért nem volt nagy szám. Értem én, hogy kevés a forrás, de épp ezért, ami rendelkezésre állt, azt azért lehetett volna valamiképpen csoportosítani, nem? Hol egy királyi életrajzíró bukkan fel, hol meg valami (általában Anzelm nevű) szerzetes, aki megpróbál a barbárokba valami keresztény hitet elültetni, és mindez a legnagyobb összevisszaságban.

Semmit nem lehet megtudni sem a haditechnikáról, sem a politikai berendezkedésről, sem a társadalom felépítéséről, vagy arról, hogy ki kivel van és miért. Ellenben egy rakás haszontalan adatot elővezet a szerző, bizonyítván, hogy átrágta magát a szakirodalmon meg némi levéltári anyagon és talált érdekes feljegyzéseket. Nagyon örülünk neki, de az, hogy valaki végigolvas egy fél könyvtárat, az nem jelenti azt, hogy azt bele is kell írni egy könyvbe. Jó esetben a kutatás nem arról szól, hogy kiollózunk innen-onnan mindent, ami tetszik, és átmásoljuk a saját kis irományunkba. Ez a pasi biztos nem hallott még arról, hogy a kutatás önmagunk építése is. Lehet, hogy erről nincs szó Oxfordban, hehe...

Csak egy példa:

(a 900-as évek végén megkötött nemzetközi szerződés tárgyalása utáni mondat) Körülbelül ugyanebben az időben normann harcosok vettek részt a skandinávok oldalán az 1014-es clontarfi csatában, és egy ír férfiú, akit a northumbriai Corbridge-nél eladtak rabszolgának, hosszú utat követően a normandiai Le Vaudreuil-nél találta meg a feleségét.

(a következő mondat pedig egy 911-es eseményt taglal!)

Áááááá, ha a 900-as évek végén vagyunk, akkor attól az 1014-es csak legalább 15 évnyire van, tehát nem "körülbelül ugyanebben az időben", arról nem is szólva, hogy az ír rabszolga hogyan vándorolt el megkeresni a feleségét, ha egyszer rabszolga, ugyebár, és még ha így is volt, hogy a rákban jön ez a csatához???

Elképesztő blődségek halmaza, mondom, a csávó tiszta szenilis barom lehet, aki azt sem tudja már, mit ír. A lényeg: ne menjünk Oxfordba történelmet tanulni, kivéve, ha biztosan tudjuk, hogy nem akarunk Rowley bácsitól tanulni, és semmilyen körülmények között nem is pakolhatják be a szemináriumunkra az öreget.

A normannok szicíliai hódításáról meg keresek valami mást. Meg az angliairól is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.