Gnóthi szeauton!
2011.02.20. 18:38
Ismerd meg önmagad - mondták a régi görögök, és mint sok mindenben, ebben is volt valami igazságuk. Sokszor kezdődik az igazság a kiindulópontnál, és mi lehetne jobb kiinduló pont, mint önmagunk? Vagy az egyetlen értelmes kiindulópont, ha úgy vesszük.
Mrs. Christie-t olvastam megint, és láttam, hogy ez jó. Talán nem meglepetés, hogy kikapcsolódásként írt olykor egy-egy nem krimi műfajú könyvet is, mintegy kísérletezgetve, hogy ő ilyet is tud. Ezeket Mary Westmacott álnéven publikálta, leválasztva a krimivonalról, megmutatva egy másik énjét is.
A Távol telt tőled tavaszom (Absent in the Spring) c. regényét olvastam most hétvégén, ami nem túl hosszú, de annál érdekesebb.
Az alaphelyzet szerint Joan, a középkorú, jólfésült középosztálybeli angol hölgy a kellemetlen időjárási körülmények között néhány napra egy sivatagi fogadóban reked Bagdadból hazafelé tartva. Nincs társasága, nincs olvasnivalója, körös-körül semmi nincs, csak a sivatag, így jobb híján gondolkodással tölti az idejét.
Először azt hiszi, hogy ez jó lesz neki, végre elmélkedhet, pihenhet, nem kell törődnie háztartással, barátokkal, férjjel, estélyekkel, csak magára kell gondolnia.
Igen ám, csakhogy! Ahogy múlik az idő, és gondolkodik, úgy jönnek elő időről-időre, sőt, egyre gyakrabban mindenféle kellemetlen gondolatok. Olyanok, amelyek megrepesztik a látszólag tökéletes és boldog életének mázát.
Ahogy lassan kibontakoznak a gondolatokból a családja, a gyerekei, a barátai, a szomszédok, és Joan egész élete, úgy kapunk egyre pontosabb és szívbemarkolóbb képet a "tökéletes angol úrinőről", aki minden, csak nem tökéletes.
Megtudjuk, hogy puszta önzésből és kényelemszeretetből lebeszélte a férjét a gazdálkodó életről, mert jobban hangzik a jól menő ügyvéd feleségeként élni, három gyerekét életük minden területén uralni akarja, nem hagyja őket lélegezni, meg akarja válogatni a barátaikat (nem akarok beleszólni, hogy kivel barátkozol, kislányom, de még tapasztalatlan és fiatal vagy, én jobban tudom, mi a jó neked, ezekkel és ezekkel barátkozz), beleszól a szerelmeikbe (nem értem, miért nem akarsz férjhez menni, megint szerveztem neked teniszpartnereket, hogy találkozhass fiatalemberekkel, de nem értékeled az erőfeszítéseimet), korlátlanul basáskodik minden és mindenki felett, egyszóval egy elviselhetetlen nőszemély. És a legrosszabb az, hogy közben úgy látja magát, mint a tökéletes feleséget és anyát, úgy, ahogy a "nagy könyvben meg van írva". Nem az érdekli, hogy boldog legyen a családja, hanem, hogy mit gondolnak az emberek, nem az, hogy szeressék a gyerekei, hanem, hogy jó anyának tartsa a közvélemény.
Kibontakoznak a családtagok háttérdrámái is: a boldogtalan férj, aki persze nem mondja, hogy nincsenek rendben a dolgok, a gyerekek, aki felnőve gyorsan elhagyják az elviselhetetlen szülői házat, a szomszédok, akik titkon megvetik Joant, mert egy szívtelen nőnek tartják.
Amikor Joan a sivatagban gondolkodva kénytelen szembesülni önmagával, egy kicsit összeroppan. Magába száll, és elhatározza, hogy megváltozik.
És tényleg akarja is, csakhogy... amint hazaér a csinos kis lakásába, és minden olyan normálisnak és angolnak tűnik, egyből meggondolja magát, hogy hát, mégsem kér bocsánatot a férjétől, amiért rákényszerítette az ügyvédkedésre, nem fog a gyerekeihez közeledni, amikor amúgy nem tud róluk semmit, és egyáltalán, úgy fog élni, mint addig.
És a férje, aki egy pillanatra, amikor viszontlátta a feleségét, azt hitte, hogy valami megváltozott benne, a végén mégis azt gondolja, hogy "szegény, kicsi Joan egyedül van és örökre egyedül is fog maradni", mert senki, de senki a világon nem szereti, és ő sem szeret senkit.
Micsoda befejezés, óriási! Nincs menekvés, egyesek úgy képesek élni és halni, hogy semmiért nem képesek megváltozni és kicsit jobbá válni. Mennyire szomorú az ember élete, nem?
Borzasztóan tetszett ez a könyv, mert egyetemes, örökérvényű dolgokról szól, sokat lehet belőle tanulni. Olvassátok el! Az már csak egy nyugtalanító adalék, hogy Joan több vonatkozásban is emlékeztet emberekre a környezetemből... anyu, félek! :S
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
