skót időutazós
2011.01.24. 18:44
Diana Gabaldon Outlander - Az idegen c. regényére mintegy véletlenül találtam rá, méghozzá azért, mert a pöpec nevű Könyvmolyképző Kiadó arany pöttyös sorozatából már olvastam máskor is, és tetszett, mert modern, de szépirodalmi próza volt, nem pedig csak valami kis bestseller. Ez a regény mondjuk ennek ellenére bestseller is, de ezen egyáltalán nem csodálkozom, ui. nagyon jó.
Műfaját tekintve kalandregény, itt-ott romantikus, itt-ott meg horrorisztikus elemekkel, szóval mindenki megkapja, amit akar.
Főhősünk Claire, aki 1945-ben él, férjezett, Frank nevű férje egy elég unalmas alak, aki nagy érdeklődéssel kutatja a családfáját. Egy ilyen családfanyomozás során kirándulnak Skóciába, ahol is Claire besétál egy kelta kőkörbe, és hirtelen 1743-ban találja magát. Rém kellemetlen, főleg, hogy először nem tudja, hol van, aztán rádöbben, hogy mikor van, amitől pánikba esik, de rögtön katonák, majd útonálló skótok támadják meg, meg akarják erőszakolni, majd elrabolják... szóval az írónő jó alaposan belecsapott a lecsóba.
Az események többnyire maradnak ebben a lendületben, úgyhogy néha nem győztem kapkodni a fejem, hogy most akkor ki kivel van. A helyszín a klánok uralma alatt álló Skócia, a föld, amit az angolok mindig is szerettek volna megkaparintani, de ekkor még nem az övék, csak próbálkoznak. Az ország ált. polgárháborús állapotban van a klánok egymás elleni, és "sima" háborúban az angol-skót konfliktusok miatt. A közbiztonság tehát nem létező fogalom.
Claire rögtön egy csapat skót közt találja magát, akik "megtartják", még ha ellenséges (angol) kémnek tűnik is, de mivel jó pontot szerez azzal, hogy meggyógyítja egyiküket, Jamie-t, ezért elkezdik kevésbé utálni. Jamie a másik főhősünk, egy kedves fiú, aki persze bátor, aranyos, humoros, gyakorlatias, néha édesen félénk, és persze gyorsan beleszeret Claire-be, de persze ez csak lassan derül ki. Olyan fickó, akiért odalenne bármilyen nő, jóllehet, nem az a tipikus "hűdejópasi" típusú regényhős, hálisten. Általában arról lehet felismerni, hogy félholtan hever vmi korbácsolástól/haramiatámadástól/börtönbeli kínzástól, és meg kell gyógyítani, tehát Claire neki abszolút ideális nő. (Hogy a lánynak is, az csak később lesz egyértelmű.)
Hőseink általában úton vannak, többnyire valami üldözés elől, közben folyton belekeverednek valamibe: összetűzésbe a hatóságokkal, a saját és más klánokkal, rokonokkal, idegenekkel. A regényben számomra indokolatlanul sok az erőszak, hol sima harctéri küzdelem formájában (ez zavart kevésbé, merthogy ez tiszta volt), hol meg klánon belüli rendszabályozásként (na, ez már nem tetszett, nem hiszem, hogy azzal kéne megoldani a családon belüli konfliktust, hogy félholtra veri az asszonyt, vagy megkorbácsolja a gyereket), vagy börtönbeli kínzásként (ettől forgott a gyomrom...) jelent meg, de egyikről sem mondhatnám, hogy elbűvölt. Ez egyszerűen nem helyes. És amilyen természetesen ábrázolták, az még kevésbé. Bár persze, lehet, hogy ez csak az én mimóza lelkem.
Az antihős Frank egyik őse, Black Jack Randall, aki hát... hogy is mondjam finoman? Egy szadista állat. Ez így tömör. Ő angol és katona és hatalma van és szadista és perverz is. Na, lehet találgatni, hogy kit, hogyan, mivel kínzott, nem ismétlem el. Rajta kívül persze egy csomó egyéb veszély van, ami elől menekülni kell, de egy ármánykodó klántag, vagy egy Jamie-re féltékeny lány, avagy még egy kis boszorkányper sem kottyan meg hőseinknek.
Kiszámítható, hogy Claire és Jamie egymásba szeretnek, bár furcsa módon először házasodnak össze (a körülmények és a klánvezér parancsa hatására), és csak aztán jönnek az érzelmek, de utólag már mit számít a dolog. Kérdés persze, hogy egy az időben visszafelé utazó nő lehet-e bigámista, hiszen jövőbeli férje még meg sem született, ha szigorúan vesszük, de ez nyilván csak gondolatkísérlet. A dolog mindenesetre elég jól sül el ahhoz, hogy Claire-nek esze ágában se legyen többé megkísérelni a "hazautazást" a köveken keresztül, még ha elvileg lehetséges lenne is a dolog. Bár korábban próbált eljutni a kövekhez, mikor Jamie végül odaviszi, hogy "menjél, ha annyira akarsz", akkor persze nem. So cute! :)
Aztán voltak nyugodtabb részek is, ahol senkit nem akartak halálra erőszakolni vagy péppé verni, ezeket sokkal jobban élveztem, nem csak azért, mert nem szeretem a vérben tocsogást, hanem mert közelebb is állt a regény alapkoncepciójához (romantikus kalandregény) ez a vonulat. Mert pl. amikor Jamie hazaviszi a feleségét a családi fészekbe, a nővére családjához, akkor az tetszett. Nem rendezett, nem békés, mert háború van meg angol elnyomás, de azért mégis: végre nem áruló rokonok, hanem igaziak veszik körül őket, be lehet rendezkedni a kastélyban, szervezni a birtok életét stb., ami azért mégiscsak más, mint a földön aludni egy koszos takaróban, falevelekkel a hajukban, menekülve a dragonyosok elől... A békésebb részek jobban tetszettek - ezek persze soha nem tartottak sokáig, mert utána mindig jött egy újabb menekülés, kínzás stb., de ez már csak egy ilyen könyv.
A regény maga borzalmasan hosszú volt a maga majd' ezer oldalával, de élveztem átrágni magam rajta, teljesen beszippantott, és az ilyesmi nem annyira gyakori, mint gondolnánk. Sienkiewicznél volt ez a Trilógia 2. részénél (Özönvíz... 1200 oldal), hogy azt hittem, megőrülök, mert úgy beszippantott, hogy csak na. Pedig ott antipatikus volt a főhős, sokat kegyetlenkedtek, amikor meg nem, akkor meg végeérhetetlen zarándoklatokat tettek meg haditetteket meséltek, kimondhatatlan nevű szereplőkkel. Mégis jó volt.
Na, itt ugyanez: gyomorforgató, erőszakos jelenetek öt oldalanként, de olyan szimpatikus hősök, hogy lehetetlen volt letenni a cuccot. Rémes. A mellékszereplők is nagyon érdekesek voltak, pl. a boszorkányper alatt kiderült, hogy az egyik falubeli nő szintén időutazó, de persze máglyán elégették, mielőtt még Claire megvitathatta volna vele az élményeit. Milyen kár. És sok olyan szereplő mászkált még fel-alá, akikről szívesebben megtudtam volna többet is, de sajnálatos módon balladai homályban maradtak, hogy Jack Randall újabb rémtetteiről lehessen megint mesélni. Kicsit aránytalannak tartottam a dolgot. Ha valakinek jó fantáziája van, és ki tud találni olyan hús-vér karaktereket, akik miatt az ember alig várja a könyv újabb és újabb fejezeteit, akkor mért kell öncélú, hatásvadász bestseller erőszakban tocsogni? Teljesen fölösleges. Bárki ki tud találni válogatott kínzásokat, az nem kunszt. Igazi szereplőket már kevesebben. Ezen azért lehetett volna javítani egy kicsit.
Összességében beszippantós és nagyon jó, de hogy mikor lennék képes megint elolvasni, azt nem tudom. Most valami max. százoldalast fogok elővenni, mert ez nagyon ütős volt! Olvassátok el! Időutazók rulez!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
trezeguet20 · http://wttj.blog.hu/ 2011.01.25. 11:16:23
Vagy bele lehet szeretni egy szerencsétlen skótba.:D