Alliterációk

Pelyhes pamacsok

szállnak szerteszét

szobámban szendergőn

álmodom ábrándos

kis képeket.

Imádott imámat

mormolom magamban

melankolikusan mélázva

tűnődöm tűnt

alakok alkonyán.

Sorsom sátra

baljósan beborít

barbár bánat

égeti éledő

szertelen szívem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.