Üdv újra, kultúrlények!

Figyelmetekbe ajánlom a Pécsi Galéria Alfons Mucha kiállítását, amely már csak azért is érdekes, mert a legtöbbeknek egyáltalán nem ismerős a név, holott, ha megguglizzátok a manust, rájöttök, hogy "ja, már ezt a képet is láttam". Ami nem csoda, hiszen a szecesszió nagy nemzetközi (egyébként meg cseh) mesteréről van szó, akinek legalább egy-két plakátját biztos, hogy mindannyian ismerik, még ha nem is tudják, hogy ő "követte el" azokat.

A XIX-XX. sz. fordulóján élő nagy mester számos műfajban alkotott, elsőként különböző reklámok illusztrátoraként tűnt ki, majd az áttörést az "isteni" Sarah Bernhardt, korának ünnepelt színésznője hozta meg számára, aki a Théatre de la Renaissance sztárjaként rendelt az akkor Párizsban élő mestertől színlapokat, azaz színházi plakátokat. Ezek olyannyira sikeresek és meghatározóak voltak, hogy ezután Mucha mint "A" plakátfestő vonult be a köztudatba, nem csak színházi plakátokat, hanem "kommersz" reklámcélú anyagok illusztrálását is vállalva. Ez utóbbi talán egy picit meglepő a művészeti sznobok számára, én azonban semmi kivetnivalót nem látok benne, hogy likőrök, cigaretták és bonbonok dogozaira rajzolt gyönyörű dolgokat, inkább az jutott eszembe ezen munkáinak nézegetése közben, hogy bárcsak mostanság is lennének ilyen igényes reklámok, ill. ilyen étvágygerjesztő képek a csokipapíron. :)

Mucha a plakátokon túlmenően számos műfajban alkotott, a grafika mellett, amelynek isteni tehetségű mestere volt, a legkiemelkedőbb talán a festészetben volt. Ennek példáját az ún. Szláv Eposzban látjuk, amely egy a cseh nemzet, ill. általában a szlávok történelmével foglalkozó, húsz monumentális méretű olajfestményből álló ciklus. A magam részéről - bár el kell ismernem ezen művének a nagyságát is - úgy gondolom, hogy ez a munkája sokkal inkább a nemzeti öntudat gondolatát meglovagoló kortársaknak szól, mint a modern közönségnek. Tagadhatatlanul van ezekben a képekbe valami sötét, és túlzsúfolt, allegóriákkal terhelt voltuk nehézkessé teszi a befogadásukat.

A pécsi kiállításon főként a Muchát híressé tevő grafikák közül láthatunk jópárat, köztük többet az isteni Sarah-val, bár nekem a naptárlányok és a fenti merengő kislány tetszettek leginkább. A plakátokon túl a kiállítás érdekességét egy fotósorozat jelenti, amely Mucha műtermében készült, kísérletezős jellegű alkotásokból áll. Ezek kapcsán néha csak játszik a testhelyzetekkel a kellékekkel, a géppel, de néha más műveihez (főleg a Szláv Eposzhoz) gyakoroltatott beállásokat a modellekkel, melyeket később felhasznált a tényleges alkotás során.

Mindenképpen érdemes megnézni a kiállítást, hiszen ritkán van rá lehetőség, hogy a saját városunkban nézzünk meg világhírű mestereket, tehát ELŐRE A GALÉRIÁBA!!!! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.