Akkor kezdjük talán egy klasszikus manussal, John Galsworthy-vel, akinek neve a Forsyte Saga miatt lehet ismerős (info itt: John_Galsworthy), és akit a harmincas években még Nobel-díjra is érdemesítették. Ez nálam valamiért nem egy jó pont (Thomas Mann? könyörgöm...), de azért nézzük, mit tudott az öregfiú:

A keretsztori szerint Frank és felesége ezüstlakodalmukon Torquay környékén autókáznak, és megállnak a keresztút mentén, hogy az asszony festhessen egy tájképet. Frank eközben visszagondol arra a májusra, amikor megismerkedtek...

Hősünk ekkor frissen végzett egyetemista, aki barátjával egy ragyogó májuson gyalogtúrát tesz Devonshire-ben, de sajnos holmi térdsérülés miatt kénytelen félbeszakítani a kirándulást, és szállást kérni egy egy helyi parasztcsaládtól. Barátja néhány nap múlva kényelmes módon felszívódik, így a továbbiakban nem sok vizet zavar, Franknek tehát lehetősége nyílik rá, hogy szemet vessen a  háziak fiatal és csinoska lányára, Meganre. A lány persze már az első este teljesen belehabarodik a nagyvárosi és neki nagymenőnek tűnő fiúba, akit viszont nem is annyira a lány szépsége vagy a személyisége ejti rabul (az egész regényben talán ha két mondatot váltanak egymással), inkább csak maga a helyzet, hogy teljes erővel tombol a tavasz a vidéken, itt ez az ismeretlen, egészen helyes és kedves kislány, aki nagy szemeket mereszt rá és kellemes el lehet vele sóhajtozni a csillagok meg a virágzó almafák alatt.

Mind Frank, mind Megan úgy hiszik tehát, hogy ez szerelem első látásra, csak az olvasó gyanakszik, hogy ez aztán túl szép, hogy igaz legyen... (Ez utóbbi sejtést erősíti a lány családjának a "kapcsolathoz" való negatív hozzáállása, ill. hirtelen háttérbe szorult "barátjának" tuskó féltékenykedése is.)

A szép tavaszi szerelem azonban megy a maga útján, virágzó almafák alatt smárolással meg a többi kellékkel, csak az olvasó sejt rosszat...

Frank reggel már nem érzi az éjszakai, almafák alatti pezsgést (ja, nincs mellette a lány, úgy nehezebb...), azonban később mégis elhangzik valami lánykérésféle, bár Megan vonakodik, de azért mégis abban maradnak, hogy Frank megszervezi a "lányszöktetést".

Mint sejtjük, ez persze nem fog összejönni, ui. mialatt Torquay-ban szervezi az utazást, Frank összefut egy régi ismerősével, aki meghívja teázni, a teán pedig felbukkan az ismerős három húgocskája, akik közül a legidősebb, Stella meglepően szép és intelligens. Franknek persze egyből megtetszik a lány kifinomultsága, a család többi tagjával is remekül kijön, esze ágában nincs tehát visszamenni az unalmas kis tanyára az egyszerű parasztlányhoz.

Újabb drámai pont a regényben, amikor Megan már nem bírja tovább a várakozást, és elmegy T-be, ahol meglátja Franket a többiek társaságában. A látványtól kijózanodva hazamegy, míg Frank Stella társaságában marad. Mint várható,  Frank és Stella később összeházasodnak...

A csattanót a kerettörténetből tudjuk meg, amikor is egy öreg paraszt bácsi téved a keresztúthoz, aki az "úri népek" kérésére elmeséli, hogy ki nyugszik az út mentén fekvő régi, megsüppedt sírban mint "bűnös" öngyilkos...

A regény a maga száz oldalával nem egy bő lére eresztett sztori, fordulatok azonban vannak bőven, mégha nem is hoz semmi meglepőt vagy váratlant, hiszen elég kiszámítható módon halad az eleve kudarcra ítélt kapcsolatoknak kijelölt úton, a teljes boldogtalanság felé, ill. majdnem, hiszen a fiú rájön, hogy "bocs, mégsem", a lány meg kilép a történetből.

A kiszámíthatósága ellenére nekem volt a könyvvel kapcsolatban egy "és mégis" érzésem, hogy van ebben a sztoriban valami fájdalmasan túl igaz: olykor hiába próbálkozunk, vannak dolgok, amik soha nem jönnek össze, bármennyire is akarjuk (Megan), ill. az is örökérvényű, hogy sokszor nem akarunk rosszat és mégis bántunk másokat (Frank). Banális felismerések, de én pont azért olvasok, hogy rátaláljak ezekre az apró igazságokra.

Alternatív végkövetkeztetés gyanánt persze adódik az örökzöld "minden pasi egy mocskos disznó" értelmezés, ill. hogy az író egyszerűen szerelmes volt a virágzó almafákba, és száz oldalon képes volt zengedezni a dicséretüket, csak éppen eladhatóvá kellett tennie egy szerelmi nyáladzással... :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.