Kicsit ellustultam mostanában az írogatást illetően, egyrészt mert csak vacak limonádékat olvasok, amikről nem sok jót lehetne írni (fanyalogni meg az ilyeneken nincs értelme), másrészt most éppen csak negatívkodni tudnék.

Pl. paranoiás adatvédelmi gondolatkísérletekkel szórakoztatom magam, ami nem vezet jóra, én mondom. A vége mindig az, hogy nem szabad sem netezni, sem telefonálni, sem semmi kütyüt használni, mert egy adatvédelmi kockázathalom az egész. Igen, ezt hívják munkahelyi ártalomnak.

A másik, amin jól el tudom pörgetni az agyam, hogy miért gondolják az emberek, hogy okvetlenül véleményt kell nyilvánítaniuk abban a kérdésben, hogy embertársaik hogyan élik az életüket. Újabban mindenkinek "van egy jó ötlete", hogy mit kellene másképp/jobban/ígyebbül/úgyabbul csinálnom, hogy jobb legyen nekem. Az marad ki, hogy én mit szeretnék. Nem értem. Kellemesen el lehet tölteni ezekkel a gondolatokkal az éjjel kettő és három közötti időszakot, amikor a buliból hazajövők elcsöndesedtek, de a madarak még nem kezdték rá a reggeli nótát.

Nem vagyok normális.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.