Végre sikerült megszerezni Szécsi Noémi Nyughatatlanok című kötetét, tehát végül 2-3-1 sorrendben elolvastam a trilógiát. Még szerencse, hogy a szerző fittyet hány a kronologikus sorrendre és a hagyományos szerkesztésre, így bármikor be lehet kapcsolódni a történetbe, legfeljebb a végére állnak össze a mozaikdarabkák. Vagy akkor sem.

A Nyughatatlanok a ’48-as emigránsok életébe enged bepillantást, de minden pátosz és vérgőzös patriotizmus nélkül. Ami üdítő, ha valaki olvasott már bármit a XIX. századból. Egyszerűen másképp éltek és beszéltek, mint manapság. Ez nem rossz vagy jó, viszont a mai olvasót sokszor idegesíti és fárasztja. Szécsi Noéminél nincs ilyen: úgy tud korrajzot írni, hogy közben egészen érthetően és „mindennaposan” fogalmaz, így a ma embere számára is emészthető. Stílusa most inkább balladisztikus és szaggatott: rövid mondatok, sok felkiáltás, félbehagyott szál jellemzi. Nincsenek körmondatok és tűpontosan odaszúrt éles mondatok – inkább elgondolkodás és elhallgatás van, de legtöbbször valamiféle ködös, fátyolos homály.

A történet Bárdy Aimee körül forog, aki egyszerű skót származású lány. Régen még dolgoznia is kellett (skandalum!) egy előkelő hölgy mellett mint nevelőnő, voltak mindenféle kalandjai is, de később „révbe” ért, amikor a magyar emigráns Bárdy Rudolf neje lett. Amivel elvileg társadalmi státusa emelkedett, ugyanakkor mivel a férje nem fért hozzá a magyar birtokaihoz és azok jövedelméhez, ezért a hónapos szobákban tengődés és kétkezi háztartásvezetés sem volt ismeretlen előtte.

Aimee mintegy kívülállóként szemlélhetné a férje körét, más emigráns magyarok életét, de mégis kénytelen félig-meddig maga is benne lenni, hiszen érintett. Az emigránsok közül többen nehéz helyzetben vannak, mások viszont úgy élnek, mint Marci hevesen. Sokféle karriert láthatunk: a „megélhetési szabadságharcosoktól” a lézengőkön át a kereskedőnek (ügynöknek?) állt elemekig. Akik mindenhol és sehol vannak otthon.

A különös életvitel elemei az állandóság teljes hiánya: nincs hivatás, nincs megszokott életritmus. Mi marad hát? Az állandó lézengés, költözés, egymás idegeire mászás, szivarozás a kaszinóban, összejövetelek, amik miatt kölcsön kell kérni, mert nem tudnak vacsorát adni a vendégeknek. És persze a divatos spiritizmus, aminek akkortájt minden előkelőség szívesen hódolt, vallásos érzület ide vagy oda. Az asztaltáncoltatás, a szellemidézés ugyanolyan program lett, mint a teázás vagy a templomba járás.

Az egész regényt és a szereplők életét áthatja az a bizonyos nyughatatlanság. Nem tudnak mit kezdeni magukkal. Haza nem mehetnek, új életet nehéz kezdeni. Egyfajta köztes állapotban ragadtak: haza csak amnesztia után mehetnek teljes behódolás mellett a Habsburg hatalomnak. Ha ezt nem veszi be a gyomruk, marad a külföld, ahol vagy tudnak új életet kezdeni, vagy nem.

A legtöbbeknek nem megy a megújulás. Nem értenek máshoz, csak a földhöz. Dolgozni viszont nem akarnak, mert az nemes emberhez méltatlan. Pénzük nincs, csak büszkeségük. Aimee sokszor konfliktusba kerül a férjével, amiért az tehetetlenül sodródik az árral, és nem „talál ki valamit”, amivel jobbá tehetné a családja sorsát. Beleragadt egy olyan házasságba, amelyben senki nem boldog. A gyermekei tragédiája és Aimee különös női betegsége (aminek részletei nem derülnek ki) pedig csak tetézik az asszony bajoktól sújtott életét. Férjével fokozatosan hidegülnek el egymástól, úgy élnek, mint két idegen, akik azonban néha szexelnek egymással. Skótként kívülállónak is érzi magát a társaságban, hiszen az ÜGY, ami összeköti a magyarokat, nem az ő ügye. Roppant magányosnak láttam szegényt.

Százrétegű, nagyon jó könyv. Sokszor nehezen tudtam átevickélni a fejezetváltásokon vagy egy-egy homályosabb utaláson, mert váltakoztak a nézőpontok, az idősíkok és a helyzetek, de izgalmas volt a „nyomozás”, hogy épp  kit látunk és miért teszi, amit éppen tesz. A két csattanó a vége felé különösen ütős volt. Az első kb. mint a Tótékban a halálhírt hozó levél: teljes abszurditásba viszi a történetet. A végén meg a család megjelenése? Hátborzongató! Ez a könyv is nagy szerelem lett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.