Alev Lytle Croutier Hárem - A fátyol mögé zárt világ című munkája a történelem egy sokakat izgató szeletét dolgozza fel megkapó és emberi módon. A hárem szó hallatán a nyugati ember túlfűtött szexuális fantáziája mindenféle orgiákat és hiányos öltözetű, gyönyörű rabnőket vonultat fel, a valóság ezzel szemben azért jóval sokrétűbb és sokszor szürkébb is.

A szerző maga is török származású hölgy, igyekszik bemutatni a hárem mint intézmény mindenféle formáját – az egyszerű emberek házaiban a nőknek elkülönített szobáktól a szultán külön palotájában, a Topkapiban lévő többszáz fős udvartartásig taglalva a válfajokat. Mivel irodalma inkább az utóbbinak van, a tisztánlátás és az arányok kedvéért egyáltalán nem árt a bevezetés az előbbi lényegébe. A hárem iszlám alapjaitól indulunk, és a vallási előírásokon és építészeti megoldásokon át a mindennapi életvitel szokásaiig jutunk el a különböző háremtípusok kapcsán.

A kötet fejezetei egy-egy témakört járnak körül, családi felépítés, építészet, vallás, eunuchok, szépségápolás, híres nők a szultán háreméből stb., közben pedig még a szerző családi legendáriumába is bepillantást nyerünk. Nekem nagyon tetszett, hogy a szerző alaposan utánajárt mindennek, a tudományos irodalomban és a művészetekben egyaránt. A kötet gazdagon illusztrált, számos utalással szobrászati, festészeti, irodalmi alkotásokra, sőt, még kultúrtörténeti utalásokat sem nélkülöz, jelesül az orientalizmus divatjáról sok szó esik.

Ugyanakkor a háremek emberi oldalát igyekszik megragadni, és nem sikertelenül. Sokféle élettörténet felvillan. Először is egyáltalán nem irigylésre méltó az élete a háremben senkinek, még magának a szultánnak sem. Hiszen a szultán is egy rabnő fia, akinek meg kellett öletnie a testvéreit, hogy biztonságban legyen a hatalma, és folytonosan aggódnia kellett a saját utódlása miatt. A háremben a nők előszeretettel intrikáltak, nem egyszer az ország politikájába is beleszólva, vagy egyenesen azt alakítva. Az egyes csoportosulások, klikkek élén nagy hatalmú hölgyek álltak, bárkiből lehetett rabszolgából a szultán anyja, vagyis a legfontosabb nő a birodalomban. Érdekes pszichózisok alakulhattak itt ki. Az eunuchok kérdése külön megér egy misét: a történetük évezredeket és kontinenseket ölel át. Az ember lelki szegénysége, a másik ember iránti kegyetlenkedés végletessége megdöbbentő ebben az aspektusban is. A szerencsétlen lelkek nem csak testileg voltak megnyomorítva, hanem ennek folytán lelkileg is deformitásokat szenvedtek, hiszen tudták, hogy nem élhetnek teljes életet. Ez mindenféle függőségekhez, perverziókhoz, és egyéb alattomos, a fölös energiákat levezető aktivitásokhoz vezetett, amik persze romboló hatásúak voltak az egyénre és a környezetre is.

A kötet ugyan igyekszik megőrizni objektív hangvételét, de a szerző sorain átsüt az együttérzés és a humanizmus, aminek folytán végül nem nagyon sajnálkozik a szultáni hárem feloszlatásán. Persze a hárem ma is létezik, csak a köznapibb értelemben, és nem a szultáni mértékű abszurditásban. Nem is baj.

Érdekfeszítően megírt, nagyon olvasmányos kis könyv volt, csak ajánlani tudom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.