mindennapi pszichológia
2018.03.04. 17:00
Susan David amerikai pszichológus és coach egy nagyon jól alkalmazható kis elméletet és könyvet dobott össze Érzelmi rugalmasság címmel.
A dolog lényege, hogy a pozitív pszichológia útvesztői helyett valós megoldást kínál a mindennapi gondokra. Az érzelmi rugalmasság központi fogalma alatt olyan képességet ért a szerző, hogy az egyén képes legyen felismerni, hogy mikor akad fenn az élet/körülmények/saját maga/mások stb. által teremtett "horgokon", azaz olyan csapdákon, amelyekre automatikus és rossz válaszokat ad. Ezáltal frusztrált lesz az egyén, hiszen az életben mindig vannak csapdák, és ha ugyanúgy reagálunk minden alkalommal, csak vég nélkül futhatjuk ugyanazokat a kellemetlen érzelmeket keltő köröket, és nem találjuk a kiutat. A megoldás nem az tehát, hogy frusztráció esetén "gondolkodjunk pozitívan, vagy nézzük a jó oldalát", hanem jöjjünk rá, hogy hogyan tudunk leakadni a horgokról.
Hogyan? Hátrébb lépünk és megnézzük távolabbról a dolgot. Néven nevezzük a gondolatot, érzelmet, és ezzel megteremtjük a szükséges távolságot az érző (saját magunk) és az érzet (düh, aggodalom, félelem stb.) között. Ez a távolság már önmagában is kellően el tud távolítani a helyzetből, ami sokszor elég is a kiút megtalálásához.
A szerző ugyanakkor felhívja arra is a figyelmet, hogy a rengeteg emberi érzelem megannyi evolúciós vívmánynak tekinthető. Erre azért nem gondolunk a mindennapok során, amikor öklünket rázzuk a másik sofőr felé, amikor valami dühítőt tett. Érdekes ezt is végiggondolni, hogy akár a harag vagy a félelem mennyi előnyt jelenthetett őseink számára bizonyos helyzetekben, hogy máig fennmaradtak ezek az érzelmek, és sok-sok helyzetben ilyen érzelmekkel reagálunk a környezeti ingerekre.
Hogyan használható mindez a mindennapokban? Nagyon egyszerű: tanulmányozzuk magunkat és másokat is különböző helyzetekben. Legyünk jelen, ez nagyon sokszor egyszerűen elmarad és automatikus beszélünk, cselekszünk akkor is, amikor valódi reakciót kellene nyújtanunk valamilyen helyzetben. Jól láthatóan hatott a szerzőre Csíkszentmihályi flow-elmélete, valamint a mindfulness irányzat is, amik mind hasznosíthatók a gyakorlatban. Csak győzze megtanulni az ember az adott tevékenységbe feledkezés művészetét, ami a teljes koncentráltságot jelenti - erőfeszítés nélkül! Ott van a flow. Abban, hogy egyszerre sok dolgot csinálok és semmire nem figyelek igazán, csak automatizmus van és "multi-tasking". Ez nem vezet sehova. Meg kell próbálni lelassulni és osztatlanul figyelni a fontos dolgokra, amiket teszek. Az érzelmi eltávolodás egy adott helyzettől pedig segíthet megérteni, hogy hol van az a "horog" vagy csapda, amiről le kell akadni ahhoz, hogy tovább tudjak lépni. Meglátni a fától az erdőt. Ugyanazt a problémát vagy helyzetet a másik ember szemén át nézni sokszor már elég is ahhoz, hogy megváltozzon a hozzáállásunk vagy a viselkedésünk. És ez az érzelmi rugalmasság.
Nekem nagyon tetszett a könyv, hiszen egyrészt teljesen komoly és tudományos, másrészt használható, mindennapi, érthető nyelven írt kötet. Távol van az önsegítő könyvek és cikkek ostobaságaitól, nem lehet két bekezdésben leírni a lényegét. Végig kell olvasni az egészet és emésztgetni egy darabig, amíg leülepszik. Sőt, újra és újra elő lehet majd venni a jövőben, mert biztos vagyok benne, hogy akkor is fog újat mondani.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
