Rhys Bowen (never heard before...) Holttest a fürdőkádban című könyve a fa alatt volt, és elég gyorsan sikerült kivégezni. Nem azért, mert annyira jó, inkább mert annyira könnyű volt. De pont ilyen kellett most, rám fért egy kis könnyedség.

Főhőse Georgie, az elszegényedett angol főúri lányka, akit mindenki házasodásra, barátnői meg legalább szexelésre akarnak bírni. Ő meg közben inkább csak egy kis függetlenségre vágyik, illetve pénzre, mivel apanázsát smucig rokonai visszatartják (jaj, szegényke). Hirtelen indulatból Londonba szökik, ahol szobalány nélkül is boldogul (wow...), sőt, vállalkozást nyit (a dolog cég- és adójogi árnyékáról nem beszélek) nagy titokban kőgazdag ügyfeleknek. A hasonló nyafkaságokkal tarkított sztori akkor vesz fordulatot, amikor a házban egy holttestet talál a fürdőkádba fojtva, bátyja meg nagyon "éleseszű úriember" módjára hazarohan a skóciai kastélyukba, magára hagyva a lányt. Georgie persze a kezdeti pánik után nyomozásba fog, illetve inkább a nyomozás mellett halad, mert a rendőrök nem hagyják békén, és persze a bátyját le is tartóztatják, mint indítékkal bíró egyént (mit ad Isten, a halott fickó pont zsarolta).

A nyomozás itt ugyan nem a 80-as évek akciófilmjeit idéző módon sztriptízbárokban játszódik, hanem bálokon és teadélutánokon, de a lényeg ugyanaz: a nyomozáshoz semmi köze nincs a szórakozásnak, de azért a "nyomozó" csinálja, mert az milyen menő már.

Közben Georgie-t is furcsa "véletlen balesetek" érik, a harmadik után már kicsit gyanakszik, hogy meg akarják ölni, persze tényleg, és a végére kiderül, hogy a legszerencsétlenebb félig-meddig rokona fiatalember volt a gonosz gyilkos, aki - minő meglepetés - az örökségére pályázott volna.

Összességében szórakoztató volt a regény, bár kicsit anakronisztikus problémákkal küzdött a főhősnő. 2017-ből nézve életképtelen szerencsétleneknek látszanak az angol főrendi emberkék, akik semmilyen gyakorlati érzékkel nem rendelkeznek, maximum hordoznak némi franciatudást és lexikális ismeretet, amiket a szigorú bentlakásos iskolákban vertek beléjük (amúgy szó szerint). De sajnos nem kapunk képet róla, hogy amúgy mivel foglalkoztak, amikor nem a társadalmon élősködtek, vagy hogy egy főúr el tudta-e vajon irányítani a birtokát, ha nagyon akarta, vagy csak úgy "körbejárt naponta", mint hősnőnk bátyja. Azért remélhetőleg nem mindenki ilyen szerencsétlen a csapatukból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.