Múltkor a mamánál sikerült beszerezni a Jászberény története a kezdetektől a reformkorig című tanulmánykötetet (főszerkesztő: Pethő László), ami egy várostörténeti sorozat első kötete. (Gyanítom, a továbbiakat is beszerezzük.)

A Jászság mint földrajzi egység, illetve benne főként Jászberény, a jászok története minden korban érdekes volt. A régészeti ásatásokból kiderül, hogy már a korai időktől lakott volt ez a területrész, és később is folyamatosan újabb és újabb népek települtek be a Zagyva partjára. Aztán a történelem sodra néha azzal járt, hogy a különböző háborúk, országpusztítások (tatár, török, Habsburg stb.) miatt időről-időre teljesen lakatlanná vált, újra és újra be kellett telepíteni. A betelepülők színes tablója pedig változatos kultúrát alakított ki.

Jogtörténetileg is roppant érdekes ennek a területnek a sorsa, mivel az Árpád-házi királyoktól kezdve kiváltságos terület volt, mégpedig kollektíven adományozott királyi szabadság alapján, tehát a közösség mint egész volt a kiváltságok alanya. Ezek többféle dologból tevődtek össze, bizonyos adómentességeket, vásártartási jogot, kegyúri jogot stb. tartalmaztak, néha változó tartalommal. A török hódoltság korában az a furcsa helyzet állt elő, hogy egyszerre adóztak magyar és török hatóságoknak is az ittélők. Később egyszerűen eladták a Német Lovagrendnek a terület földesúri jogát (közjogi nonszensz), amit aztán Mária Tercsi nagylelkűen úgy módosított, hogy a lakosok visszaválthatták magukat magyar alattvalónak. Hát nem kedves?

A kötet változatos témaválasztású tanulmányokból áll össze, némelyik jobb, némelyik kevésbé jó szövegalkotói képességű szerző tollából. A témák kidolgozása is változatos volt, nekem főleg a középkori részek tetszettek, meg persze az idézetek a különböző forrásokból. (Jegyzőkönyvek, adójegyzékek, végrendeletek és egyebek. Isteni!) Az egyik nagyon hosszú tanulmány inkább a számszaki részekre helyezte a hangsúlyt, és annyira száraz volt, mint egy közgazdasági tankönyv, ott azért voltak gondjaim az olvasással. A források teljes, szó szerinti beidézése helyett jobb lett volna, ha inkább magyarázatokkal tölti ki a szerző az oldalakat.

Sokat tanultam a könyvből, viszont nyilván teljesen másképp kell olvasni, mint egy regényt. Lassan, emésztgetve kell elővenni, és egy-egy tanulmánnyal elszórakoztatni magunkat egy esős délutánon, aztán gondolkodni eleink életének örömein és nehézségein.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.