"Megveszem, mert ez egy őrült." - mondtam Csáth Géza naplójára az antikvár kiárusításon és lőn. A fickó orvos volt és író, drogos és művész, műveiben pedig mindezek a vonások elég egzaltált elegyet alkotnak. Izgalmas gondolatokat vet fel, egészen zsigeri érzésekre irányítja rá a figyelmet, hogy kénytelen vagyok elgondolkodni dolgokon, ha olvasom. Néha ez ijesztő is.

Ez a Napló egy többféle rétegből összeálló szemelvénygyűteménynek tűnik, nem teljesen kronologikus, jegyzetek és klasszikus naplóbejegyzések váltják egymást visszaemlékezésekkel. A fő témák a morfiumfüggőség, a nők, az Olgával való házasság, az orvosi gyakorlat és előmenetel nehézségei, művészi koncepciók, előrehaladás a pályán. Aztán a széthullás. Kb. az 1910-es évek elejébe nyerünk bepillantást, visszatekintésekkel a korábbi évekre is. A fő téma a fürdőorvosi állás betöltése, a szakmai és magánéleti sikerek és kudarcok. Az orvosi terület itt kevésbé hangsúlyos, nekem inkább az volt itt furcsa, hogy a fül-orr-gégészettől a nőgyógyászatig mindennel foglalkozott hősünk, ami mai szemmel kissé furcsának hat. Főleg annak fényében, hogy Csáthot inkább a pszichoanalízis egyik magyar úttörőjeként könyveltem el eddig. Akkor most döntsük el, hogy test vagy lélek, nem?

Csáthot zavarbaejtően érdekli mindkettő. A pácienseket, környezetének tagjait és saját magát is folytonosan elemzi. A komplexek zavarát boncolgatja, meg hogy kit milyen motívumok mozgatnak. Óriási. Elég nagy hangsúlyt kap a szex is a műben, szinte minden szembejövő csajt megfektet (legalábbis szerinte...), aztán meg ömleng, hogy ő milyen nagy kan. Ja, a csajok fele doktorúrszindrómás, a másik meg (legalább félig) hivatásos. Nagy dicsőség belőlük egy tucatot ágyba vinni. (Külön perverz szerintem a rendelőben csinálni... ki az a beteg állat, akit ez felizgat?) A szexuális hűség nem tartozik erényei közé, persze a menyasszonya előtt szemrebbenés nélkül tagadja a dolgot, sőt, még magát is azzal nyugtatja, hogy a lány érdekében fekszik le másokkal, hogy "tréningben legyen" a kedvéért. Anyám, borogass. A lányra persze halálosan féltékeny, és a gondolatra is őrjöng, hogy esetleg mással "lő" a hölgy. (Az életrajzból tudjuk, hogy később odáig fajult a házasságuk, hogy valóban lelőtte a feleségét féltékenységében. Na, azért eddig nem kell eljutni egy megromlott házasságban.) A lényeg, hogy írásban kicsit túlkompenzálta magát a szerző e téren.

A morfiummal kapcsolatban talán egy fokkal őszintébb, itt nincs kecmec, minden további nélkül vallja be gyengeségeit, illetve azt, hogy nem tud szabadulni a szertől. Orvosi pontossággal adagolja a "cuccot", injekció formájában, a különböző egyéb élettani folyamatokkal való kapcsolatot is precízen leírva (alváshoz, ürítéshez, szexhez való viszonnyal stb.), egyszerűen olvasom és nem hiszem el. Pontosan leírja, hogy mi történik és mégsem LÁTJA, hogy mit csinál. Rémisztő és elkeserítő az emberi gyengeség.

Mindazonáltal a korban szokásos álszemérem és poétikusság helyett a könyv igazi üdítő élvezetet nyújt nyers nyelvezetével, éles meglátásaival, leírásaival. Zsigeri. Véres. Abszurd. Profán. Nekem nagyon tetszett. Olvassuk Csáthot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.