Mivel mostanában nagyon divatosnak számít, úton-útfélen mindenféle sztárocska és újságírócska idézi Csíkszentmihályi Mihályt, ezért úgy döntöttem, hogy irány a forrás, nekem ne hadováljanak. Amúgy is érdekel a pszichológia, tehát ideje volt nekivágni a Flow - Az áramlat - A tökéletes élmény pszichológiája című könyvnek.

Ugyan a könyv tudományos mű, mégis közérthetőségre törekszik, a görög kifejezések viszonylag ritkák és mindig megmagyarázza őket a szerző, tehát máris sikerült túllépni Bandi bácsin (belső poén, bocs). A közérthetőség szerintem néha afféle amerikai szájbarágóssággá is válik, de soha nem esik olyan túlzásokba, amelyek miatt letenném a könyvet. Azt tartja a lényegnek, hogy mindenki meg tudja érteni, mi is az a flow.

A flow nem volt újdonság a filozófiában, hiszen az ember azóta gondolkodik a jó és értelmes élet lényegén, amióta a közvetlen túlélés szintjét meghaladta. A pszichológiában viszont újszerűnek számít Cs. azon elgondolása, hogy a flow minél gyakoribb elérése árán ún. boldogság lehet az osztályrészünk. Ugyanis a modern boldogság utáni hajsza kitermelt és kitermel egy rakás olyan önsegítő könyvet, gurut, lelki vezetőt, tenyérjóst és mindenféle egyebet, amelyek, illetve akik esküsznek, hogy náluk van a boldogság kulcsa, amelyet öt egyszerű lépésben x dollárért bárkinek a rendelkezésére bocsátanak. A gond csak az, hogy a boldogság nem megfázás, amit elmulaszt egy kis C-vitamin. Cs. abból indul ki, hogy a boldogság eszménye egyfajta túlhajtott dolog, egy olyan irreális vágy az ember részéről, ami soha nem fog teljesülni, mert nem fog szólni senki, hogy "most vagy boldog", vagy tálcán átnyújtani a boldogságot. Azt kell megtanulni, hogy hogyan vegyük észre, hogy boldogok vagyunk.

A flow, vagyis az áramlat nála egy olyan élmény, amelyben az én jó értelemben elveszti önmagát, mert annyira egy adott tevékenységre koncentrál. Az áramlatban lenni azt jelenti, hogy kívül vagyunk az időn, ugyanakkor tudatosan élvezzük a tevékenységet, mert olyasmit teszünk, amit szeretünk csinálni és képesek is vagyunk rá, hogy megoldjuk. A flow sok formában megjelenhet, a sporttól az evésen át a szexig vagy a másokkal való foglalkozásig bármiben, a lényeg, hogy az adott személy élményként tekint az adott cselekvésre, teljesen bele tud merülni, úgy, hogy a külvilágot nem érzékeli. A flow által komplexebbé válik a személyiség, és feltöltődnek a pszichikai energiaraktárak. A "boldogság titka" tehát Cs-nál annyi, mint minél többet lenni az áramlatban.

Erre gyakorlati példákat is hoz, bizonyítva, hogy számtalan területen átélhetjük az áramlatélményt, csak tudatosan ott kell lenni. Az agyatlan cselekvések, amelyek nem igényelnek pszichikai energiát, nem képesek flowt okozni, úgyhogy minimum az olvasásig el kell jutni, hogy valaki ezt elérje (itt máris kiestek egy csomóan). A flow tehát képes jobbá tenni az életet, ha be tudjuk építeni a mindennapokba.

Annyira jó gondolatok vannak a könyvben, hogy mindenképpen többször olvasós. Engem teljesen földhöz vágott, amikor befejeztem, úgy zsizsegett tőle a fejem, hogy meditálnom kellett, hogy magamhoz térjek. Nem csodálkozom, hogy ilyen nagyhatású elmélet lett belőle. Csak azt sajnálom, hogy a legostobenkóbb női újságos újságíró is úgy idézi két mondatban az elméletet, mintha lenne róla fogalma. Könyörgöm, ne. Inkább menjünk a forráshoz! Mindenki jobban jár! Flowt mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.