Weina Dai Randel Hold a palotában című regénye elvileg Vu császárnőről, Kína egyetlen női uralkodójáról szól. Az még hagyjál, hogy csak a könyv végére biggyesztették oda, hogy "hé, lesz ám folytatás is", de az egész 500 oldal inkább tűnt expozíciónak, mint valódi történetmesélésnek. Ami engem rettenetesen bosszantott.

A történet szerint Mei egy rangos család sarja, akit kiválasztanak a császár szolgálatára. Szépen be is kerül a hárembe, ahol aztán a többi nő között megismerkedik az intrikus palotai viszonyokkal. Ahol mindenki egész nap színlel, hazudik, nincsenek igazi érzések senki iránt, meg kell vesztegetni a többieket, hogy megtegyenek olykor ezt-azt. Egyszóval hányinger. Meinek itt kell boldogulnia, meg kell nyernie magának a császárt, mert apja ezt a "családi küldetést" hagyta rá örökül. A probléma csak az, hogy szegény kis Mei annyira ostoba és szerencsétlen, hogy egyszerűen soha, semmit nem tud elérni. Nekem végig az volt az érzésem, hogy nem is próbálkozik semmivel, olyan "üres" volt a karaktere egész végig. Összebarátkozott végül egy-két emberrel, de inkább csak ellenségeket szerzett. Ehhez képest mégis felemelkedett az udvarban? Miért is? Sokat emlegetett intelligenciájából semmi nem mutatkozott meg, szépsége nem párosult érzékiséggel vagy érzelmekkel, a császárt így nem is tudta volt magának megnyerni semmivel. (Arról meg ne is beszéljünk, hogy alig találkoztak kétszer az egész regényben. Hogy is történhetett volna köztük valami komolyabb?)

Eközben viszont "valahogy" viszonyt kezd a császár egyik fiával, Csi herceggel. Túl azon, hogy ez mennyire romantikusan hangzik, az író azért kicsit jobban is kidomboríthatta volna, hogy a hárem lényege az, hogy a benne lévő hölgyek NEM kezdenek viszonyt senki mással, csak az urukkal, ha meg mégis, akkor ott nem sok kérdés volt utána, max. annyi, hogy milyen módon is kell meghalniuk. Ez az "apróság" itt egészen elsikkad. A végén meg még "happy end" is van, mert a szeretők végre egymásra találnak boldogságban. Mi van?

Az egész regény roppant szórakoztató, olvasmányos, az író sok szálat és szereplőt mozgat, de sajnos ezek nem állnak össze egy egésszé. A karakterek üresek, egy-két kivételtől eltekintve olyanok, mint a papírbábok. Nem él a könyv. Ettől eltekintve valószínűleg elolvasom a folytatást is, de nem lesz kedvenc, az biztos. Kár érte, több lehetőség volt a sztoriban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.