Alfredo de Braganza Amrita című regényes életrajza annyira jó volt, hogy két nap alatt sikerült "kivégeznem". Soha nem hallottam Amrita Sher-Gilről, mert nem nagyon ismerem a festészetet, de talán most egy kis homályt sikerült eloszlatni a fejemben. A hölgy félig magyar, félig indiai származású híres festő volt a XX. század első felében.

Mivel nő volt, meg "félig itt, félig ott" származású, elég későn ismerték fel korszakos jelentőségét. Utólag jött csak rá a művészettörténet, hogy hoppá, itt egy sajátos stílusú, az indiai festészetet megreformáló művészről van szó. Persze "szokásos módon" Magyarországon alig hallott róla valaki. No comment.

A regény bemutatja színes családi hátterét (indiai, magyar, zsidó, ír felmenők...), a több országban felnövő, kozmopolita Amrita családi helyzetét, művészi hajlama megnyilvánulásait. Szülei házassága nem volt felhőtlen, filozofikus apja igazi tudó volt, nem tudta felvenni a ritmus excentrikus feleségével, aki finoman szólva tönkretette a családot. Két lányuk közül Amrita a festészetbe, Indira pedig a zenébe szeretett bele. A szülők a korban szokatlan módon támogatták a lányok művészi tehetségének kibontakoztatását, és akár a családot is elköltöztették ezért. Ez mindenképpen a javukra írandó. Az már kevésbé, amikor a konvencionális női szerepekbe akarták kényszeríteni őket, elrendezett házasságokkal és egyebekkel. Indirát meg lehetett győzni, de Amrita köszönte szépen és kilépett a mókuskerékből.

Önállóságra törekvése és művészi útkeresése Indiába vitte, ami ekkor még a Brit Birodalom része volt, az ezzel járó igen színes társadalmi háttérrel. Amrita itt próbált boldogulni, és nem is eredménytelenül. Úgy tudott önálló művész lenni, hogy sem a tradicionális indiai témákba, sem a nyugati festőiskolákból hozott modern irányzatokba nem ragadt bele. Ő valahol a kettő között volt: színes, néha széteső formák, amik egyszerre indiaiak és posztimpresszionisták. Némelyik képe meg olyan, mintha egy impresszionista dobta volna fel a vászonra. Elgondolkodtató.

Amrita emellett élni is nagyon szeretett, a mindkét nemből válogatott szeretői folyamatos izzásban tartották. Érdekes, hogy több szeretője is, akik szerelemesek is voltak belé, el tudták fogadni a "többiek" egyidejű szerepét a lány életében, amit valahogy úgy írtak le, hogy Amrita számára a szex olyan természetes volt, mint a levegő, nem csinált belőle ügyet. Érdekes így élni, de biztos van ilyen is.

A könyv nagyon jól megírt, a szerző alaposan meg is kutatta a témát, gyakran vált nézőpont karaktert, napló- és levélrészletekkel fűszerezi a cselekményt. Nagyon jól megírt, olvasmányos, és letehetetlen könyv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.