Sofi Oksanen Norma című regénye volt most soron, amit nagyon gyorsan kivégeztem, mert borzasztóan olvastatja magát, majd egy hétig kellett ülepítenem, hogy írni is tudjak róla.

A szerkesztés nekem nagyon feküdt: imádom, a gyors, rövid fejezeteket, a többféle narratívát, mert a csapongó agyamnak jót tesznek az izgalmas fordulatok. Azért is jó ez a felépítés, mert nem hagyja pihenni a fantáziát: folyton azon kell gondolkodni, hogy ezt most ki mondja, milyen körülmények között, mikor és hol. Egy bonyolult családfa bontakozik ki lassan, ahol elég sok titok és hazugság kering, már ahogy az megszokott egy ilyen családregényben.

A regény másik ága misztikus. A főhősnő, Norma haja minden nap egy métert nő, tehát folyamatosan le kell vágni, hogy "ne bukjon le". Amellett a haja "érez" másokat: nem csak azt tudja, hogy milyen testápolószereket használnak, hanem azt is kiérzi a hajukból, hogy mit éreznek, igazat mondanak-e, vagy milyen betegségeik vannak. Elég érdekes superpower, de a regényben valahogy annyira hétköznapi módon vannak ezek jelen, hogy teljes normalitásként tudjuk elfogadni olvasás közben. Norma haja sok bajt is okoz, még levágva is megőrülnek érte az emberek, egy nő meg beleőrült abba, hogy jointként szívta. Beteg! :)

A könyv harmadik rétege pedig maffia. Norma anyja, Anita egyszerre volt egy fodrászat alkalmazottja és egy nemzetközi béranyasággal és illegális örökbefogadásokkal foglalkozó maffiaszervezet tagja. Utóbbit le akarta leplezni, és bizonyítékokat gyűjtött, ami miatt később persze megölték. A lánya próbálja felgöngyölíteni a szálakat, és folytatni anyja munkáját. A végén rájön, hogy neki ez nem annyira fontos, mint az anyjának, és a bizonyítékokat sutba dobja, hogy ne öljék meg. A furcsa happy end az, hogy inkább a családja titkos múltját és a hozzá hasonló felmenőit kezdi kutatni, méghozzá a bérgyilkos maffia egyik tagja oldalán. Azért ez elég beteges.

Egyébként nagyon tetszik az írónő stílusa, gördülékeny, hétköznapi, és úgy ír mindenről mint természetes dolgokról. Legyen az "gyerekfarm", öngyilkosság, időjárás, vagy egy temetés. Hihetetlen. Nagyon jó kis könyv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.