Akik olvasnak, azok olvasnak. Mindent. Most kaptam egy olyan cuccot, amit magamtól valószínűleg soha nem találtam volna meg, hogy olvasgassam, de így megtettem. Hát, érdekes élmény volt.

Gyuricza László Összeomlás című művéről van szó, ami netes terjesztésben érhető el. Nem egy hosszú regény, elvileg lesz folytatása is. Kicsit szétfolyó a szöveg, mert nagyon sok szereplőt mozgat. Az alapkoncepció lényege, hogy megmutassa, mi történne egy olyan világban, ahol nincs központi hatalom, infrastruktúra, összehangolt gazdaság, közművek stb., hanem az embereknek maguknak kell boldogulniuk. Műfaját tekintve tehát valami posztapokaliptikus sci-firől van szó, amiben elég sok elgondolkodtató elem van.

A teljesség igénye nélkül van itt exkommandós, túlélő csoportosulás (bushcraftot űzők csapata), politikusok és összeesküvők, terroristák és terrorelhárítók, egyszóval sokféle akciófilmbe illő figura felbukkan. Ami nekem kicsit gondot okozott, hogy nem éreztem igazán főhősnek egyiket sem. Sok egymást követő rövid fejezetben felvillantak szereplők, aztán otthagytuk őket és nem tudtuk meg a további sorsukat. Több volt tehát a sejtetés, mint a cselekmény, ami engem eléggé szokott idegesíteni. A sok titkos összekacsintós pillantás mögött általában ugyanis nincs semmi, csak Mulder ügynök képzelgései. Az ilyen "mindent a kormány/ufók/háttérhatalom stb." irányít típusú cselekmény nekem nem jön be.

Itt az az elképzelés, hogy a világot irányító titkos (vagy titkolt?) elit világméretű összeesküvést alkot meg az emberiség nagy részének kiirtására, ugyanis a túlnépesedett bolygó erőforrásai már nem bírják el azt az energiaigényes embertömeget, ami jelenleg pusztítja. Ezért aztán különböző terveket eszelnek ki, hogy terrorizmusba, gazdasági összeomlásba, járványokba, atomháborúkba hajszolják az emberiséget, aminek eredménye egy drasztikus népirtás lesz. A dominoelvet persze meg akarják egy kicsit hekkelni, és el akarják érni, hogy azért "ők" mégse menjenek a levesbe, amikor baj lesz, tehát titkos, jól előkészített "bunkerekbe", vagyis föld alatti városokba fognak költözni arra a pár évre, amíg a fenti népirtódás lezajlik. A túlélésoktatónak persze van ebben szerepe, jól fel kell készíteni a kiválasztott keveseket arra, hogy "túléljenek". Ez persze immunitást biztosít neki is, tehát win-win.

A felvetett kérdések mindazonáltal érdekesek.

Simán párhuzamba állíthatók az elképzelések a Malevile-lel, ahol a posztapokaliptikus társadalmi újraszerveződés során azért elég kemény életbe csöppennek a XX. századi hősök, és van ám embernek embernek farkasa helyzet épp elég. Mi történik egy világban, ahol nincs központi hatalom a társadalomban? Nincs igazságszolgáltatás? Nem büntetik meg a bűnözőket? Nincs szervezett egészségügy? Nincs szociális háló? Hát mi? Káosz, erőszak, bűnözés, védd meg magad, bármi áron, élj túl, ahogy tudsz. Ha dolgozol rendesen, az nem biztos, hogy elég. Szövetségeket kell kötnöd más emberekkel, hogy megszerezd magadnak az élethez szükséges dolgokat. Vesztegetned kell vagy megvenni szívességeket. Esetleg prostituálni magad valamilyen módon. Kemény? Nem kicsit.

Kik a kiválasztott kevesek, akik túlélhetik az ilyen helyzetet, amit a regény felvet? A poltikai elit? A gazdagok? A gazdasági erőfölénnyel rendelkezők? Istenek ők, akik eldönthetik, hogy a többiek pusztuljanak és ne ők? Össze tudnak egyáltalán ők fogni akármilyen szinten és az milyen szint, hogy ilyen népirtást megszervezzenek? Elképzelhető ez? El. Minden elképzelhető. Amit én túlzásnak érzek, az egy efféle gigantikus méretű "trükk" világszintű kivitelezése. Annyira azért az ember nem együttműködő. Egy nagyobb méretű elit azért szükséges egy efféle tervhez, és ahol sokan vannak, ott a nagy számok törvénye szerint sok olyan is van, aki minden helyzetben alfa hímnek képzeli magát. Ez pedig szétforgácsolódást eredményez.

Kiszolgáltatott lenne egy társadalom egy efféle helyzetben? Rettenetesen. Aggódjunk? Lehet, hogy kéne.

A regény poorly executed, irodalmi szempontból nem egy világrengető élmény, mindazonáltal vannak benne (vagy inkább miatta) olyan kérdések, amiken érdemes kicsit rágódni. Nem egy globális, látványos egyszeri katasztrófa bekövetkezési lehetősége miatt, inkább azért, mert a társadalmunk sérülékenysége minden nap igazolódik. És ez elég nyugtalanító, bárhogy is nézzük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.