Én marha, azt gondoltam, hogy Charlotte Brontë Villette című regénye jó olvasmány lesz a rokonlátogatáshoz. Ezt eléggé benéztem.

A regény Lucy Snowe életéről szól. Lucy "jó házból való lány", de szerény anyagi körülményei miatt kénytelen dolgozni, így egy külföldi leányinternátusban helyezkedik el angol tanárnőként. Sajnos semmilyen kellemes tulajdonsággal nem ruházta fel az író, Lucy sótlan, magának való, nem kedves, nem túl okos, nem szenvedélyes, nincs benne semmi. Az író persze próbálja úgy beállítani, mintha mély lelki életű, éles megfigyelőképességű, intellektuális szemleletű személy lenne, de hát szegény Lucy se hús, se hal, és ez így marad a regény 600 oldalán keresztül.

Közben megfigyeli környezetét, sokféle emberrel kerül kapcsolatba, rokonokkal, barátokkal. Senki nem tesz rá igazán nagy benyomást, leszámítva talán keresztanyja fiát, akibe jól beleszeret, de az persze egy tökéletes, szőke, kékszemű másik lányt választ (aki gazdag is, of course). Tipikus. Lucy végül egy tanártársa, Paul mellett köt ki, aki szintén minden, csak nem vonzó - semmilyen értelemben. Eddig a magánéleti bonyodalom, a többi társasági fecsegés, kéretlen prédikációk, viccesnek szánt kirohanások a katolikus vallás ellen, öntömjénezés, hogy micsoda királyok az angolok, kísértethistória (!), moralizálás, pletyka, szenvelgés, szenvelgés, szenvelgés.

Nem értettem, hogy lehet ennyi nyavalygást egy könyvbe sűríteni. Egyszerűen nincsenek pozitív részek. Semmi vidámság. Semmi élet. Csak megpróbáltatások, nehézségek, halál, keserűség, depresszió. Hihetetlen. Ráadásul annyira unalmasan előadva, hogy az ember bealszik két oldal után. Meg ezek a szószaporító leírások, hogy egy szemöldökráncolásból az illető jellemére vonatkozó hosszas fejtegetésekbe bocsátkozik a szerző. Egek!

Emellett az már csak bosszantó apróság, hogy a 20. század előtti társasági regények stílusában itt is fontosnak tartja az író, hogy a szereplők minden második mondatát franciául írja meg, mert így mennyivel megfelelőbb, ugye... vagy csak nem bírja eléggé az anyanyelvét? Vagy nem hiszi el, hogy úgy is ugyanazt jelenti?

Ilyen unalmas könyvet már rég olvastam. Biztos velem van a baj, mert nem tudtam felfedezni a mű világirodalmi nagyságát, amire a kritikusok hivatkoznak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.