Fundamentalista kismama = magát az anyaság tökéletes megtestesítőjének gondoló, csak a csemetéjének élő, a környezetét az őrületbe kergető "bezzeganya", aki egy percig nem hagyja levegőhöz jutni a gyerkőcét, nehogy annak egyetlen "anyamentes" önálló gondolata, vágya, érzése legyen. Aztán meg csodálkozik, hogy a kis pszichopata vajon kire ütött...

Pedig vannak normális anyukák is. Görcs nélküli, nem megfelelési kényszeres, mosolygós nők, akik erőlködés nélkül szeretik a családjukat, dolgoznak, látják el a feladataikat és nem nyávognak közben, hogy jaj, mekkora a nyomás. Na, tőlük soha nem hallom, hogy úristen, nem vasaltak ma még háromszor gyerekruhát vagy nem adták be a vitamint a csöppségnek. Csak csinálják, amit kell. Jé, így is lehet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.