Jude Morgan A bánat íze című regényét akkor jó olvasni, ha bírjátok a depresszív életszemléletet meg a csigalassú tempót. Egyszóval kell hozzá türelem. A könyv regényes életrajz a Brontë testvérekről, hogy a valósághoz mennyi köze van, azt mindenki döntse el maga időutazással vagy szimpla bizalommal. Nem tolta túl az író az életrajzi elemek halmozását, de azért a főbb vonulatok megtalálhatók és pontosak. A lényeg inkább a karakterek kibontása, a regényes fikció. És ennek a könyv maradéktalanul eleget is tesz.

Rögtön azzal kezdünk, hogy meghal az anya, az apa, a kemény anglikán tiszteletes pedig magára marad egy rakás gyerekkel. A kor szokásainak megfelelően persze nem tudja elképzelni az "egyedülálló apa" felállást, és próbál újranősülni, nem sikerül, így a férjezetlen sógornőjével nevelgetik a kölyköket. Több-kevesebb sikerrel. A gyerekek hol elmennek tanulni, hol dolgozni vannak távol, hol visszatérnek a családi fészekbe, ilyen-olyan okokból, változatos összetételekben élnek egymás mellett vagy nélkül. Aztán elkezdenek fogyatkozni.

A végén ott marad a három lány, akik addigra mind írnak, titokban meg nem annyira titokban, komolytalanul, végül pedig egészen komolyan, megélhetési célzattal. Az apa pedig úgy süllyed egyre inkább a háttérbe, ahogy lassan magukra találnak a gyerekei. A lányok előítéletekkel és a szokásos nehézségekkel küzdenek (Kövér L. és Ákos korabeli megfelelői osztják nekik az észt, hogy hogyan kéne élniük, no comment), de azért előbb-utóbb csak elérik a céljukat. Könyveiket kiadják, sikeresek és elismertek. Akár happy endnek is tekinthetnénk a dolgot. Ha nem lennének újabb betegségek és halálok, amiknek a végén már csak Charlotte marad és a papa. Az egész regény valami olyan tanulsággal zárul, hogy az életben a sikeres és jó időszakok csak pillanatokig tartanak. Ami nem egy jó kicsengés szerintem, de ha a család életét nézzük, tényleg nem sok hosszú jó időszakuk volt. Hol egészségügyi, megélhetési és egyéb gondok merültek fel, hol egymást nem tudták úgy kezelni, ahogy kellett volna.

A könyv viszont nagyon finoman és ötletes szerkesztéssel érzékelteti az egyes családtagok közötti folyamatosan változó kapcsolatokat, az elhallgatásokat, a titkos bánatokat, a le nem kezelt konfliktusokat. Igazi szerkesztési sziporkák voltak a párhuzamos élethelyzeteket egy jeleneten belül nagyon kreatív módon feldolgozó részek. Jó stílusú, élvezetes olvasmány. Az alapanyag volt depressziós, ami miatt az egész könyv végül elég lehangoló volt, de ha épp ilyen kedve van valakinek, akkor pont jó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.