Többször írtam már, hogy a dualizmus kori, főleg a XX. századi magyar irodalmat elég érdekesnek találom. Mindenki ismert mindenkit, x költő felesége y költő volt múzsája volt, z színésznő abban a színházban játszik, ahol a és b először randiztak stb. Szóval kicsit belterjes, de mindenképpen érdekes világ. Főleg akkor, amikor több életrajzot, könyvet, regényt, dokumentumot is elolvasok, hol erre, hol arra a szereplőre kihegyezve, de a háttérben ott vannak a többiek is, akikről már szintén olvastam valamit. A végén tehát összeáll egyfajta rendszerré az egész.

Most is ezt éreztem, amikor Menyhért Anna Egy szabad nő című regényes életrajzát olvastam, aminek főhőse Erdős Renée. Az a Renée, aki egyrészt elsőként élt meg az irodalomból Magyarországon - nőként. Nem semmi. Költőnő volt, de később regényei tették ismertté és ma úgy mondanánk, hogy bestseller szerzővé. Ugyanis ahelyett, hogy lányos szeméremmel közelített volna az élethez, ő mindent kimondott és leírt, amit akkor és ott egy nőtől nem vártak. Sőt, igyekeztek visszatartani, kigúnyolni, ellehetetleníteni, és mindent megtenni, amit a fiúk meg szoktak tenni, hogy egy lányt kipöcköljenek a pályáról. Ez a nő viszont nem hagyta magát, ha kidobták az ajtón, visszamászott az ablakon. Kitartása lenyűgöző. Az újrafelfedezése és értékelése most tart, mint sok korábbi nőírónké, talán majd a jövőben nem fognak furcsán nézni a boltban, ha az ember Szikra antológiát vagy Török Sophie kötetet keres. Addig meg az ilyen ritka gyöngyszemeknek kell örülni, hogy legalább foglalkoznak egy-egy nőíróval és műveivel.

Menyhért Anna regényes életrajzot ír, röviden, felvillanó képekben. Ezt a szerkesztést borzasztóan szeretem, mert sok hangulatot idéz meg, sokféle ember jön-megy a lapokon, egy-egy élettörténeti fejezetet több szempontból is megvilágít, és kerekké válik az, amit mondani akar: Renée személyisége. Nem tudunk meg mindent a gyerekkoráról vagy hogy kik hol miért találkoztak vele és milyen hatással voltak rá, de a lényeg így is ott van. Egy olyan nőről van szó, akit nem érdekel, hogy ki mit mond róla, ő úgyis azt teszi, amihez neki kedve van. Irigylésre méltó.

Elvileg lesz folytatás is, én vevő vagyok rá, ez biztos. Addig is olvassátok a szerző blogját: http://www.menyhertanna.hu/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.