Az ügyvédnő néha fantasztikus cuccokat szed össze könyvfronton. Most is egy olyan könyvet adott kölcsön, hogy még mindig nem tértem magamhoz tőle.

Monika Fagerholm Az amerikai lány című regénye egy egészen különleges látomás. A Környék nevű, svéd nyelvű, de Finnországhoz tartozó területen játszódik, múltban, jelenben, jövőben, de leginkább a lakók fejében.

A sztorit balladisztikus eszközökkel írja az írónő, tele  megszakításokkal, visszaemlékezésekkel, naplórészletekkel, dalszövegekkel, visszatérő mondatokkal (ld. "Ágnes asszony a patakban..."), amik oda-vissza kavarognak, és csak amikor végigolvastam a könyvet, akkor nyert mind értelmet, mert akkora kerültek csak a helyükre a mozaikkockák.

És persze rengeteg szereplőt mozgat a szerző, a fél falut megismerjük a regényből, mindenkinek a tragédiáit, örömeit, családi kapcsolatait, múltját, jelenét. A legbelsőbb érzéseit, a legidegesítőbb szokásait, a titkait. A narráció folyamatosan változik, néha az író ki-kiszól az olvasóhoz, néha teljesen átadja a szót a szereplőinek, különösen egy-egy szereplőjének. Néhány karakter saját jogon szól a műben, néhányat csak mások szemén keresztül látunk. Ez a sok-sok szál pedig nagyon izgalmasan fonódik egybe.

A történetek rejtélyes halálesetek körül forognak. A címszereplő amerikai lány, Eddie felbukkan, majd meghal. Halála titokzatos, és csak a legvégén derül ki, hogy nem is az ölte meg, akire végig gondoltak, hanem egy teljesen meglepő valaki. A halála végigkísérti a regényt, többen is foglalkoznak vele, pl. évekkel később Doris és Sandra, két jó barátnő egyik titkos, saját külön játéka, hogy nyomozzák Eddie halálának rejtélyét, amelyet végül is nem ők oldanak meg.

A két lány afféle főszereplője a történetnek, de ők is csak azért, mert a közepén többször tűnnek fel, mint a többiek. Kapcsolatuk változékony, ahogy a tiniké általában, a teljes feloldódásukat a barátságban és szerelemben egy leválás és elválás követi. Majd Doris öngyilkosságot követ el, aminek a magyarázata kissé várat magára. Talán adós is marad vele a szerző. Talán nem is lehet megoldani ezeket a kérdéseket, hogy valójában miért dobja el valaki az életét.

Az egész regény tele van bánattal, depresszióval. Valahol minden szereplő a többiekhez való kötődést, a boldogságot keresi, de a folyamatosan változó viszonyaikban és élethelyzeteikben sem éreztem szinte soha, hogy a helyükön éreznék magukat huzamosabb ideig. Hol elmenekülnek a faluból a "tengerparti nagyvárosba", hol visszatérnek, szerelmeik jönnek-mennek, de az exek is ott sertepertélnek körülöttük, mert ez egy zárt közösség, tehát akit egyszer ismertél, azt mindig ismerni fogod. Az életük is körforgásban van, az évszakok szerinti váltakozásokat a generációk egymásra örökített problémái és újak generálása egyensúlyozza ki, vissza-visszatérő elemek bukkannak fel a könyvben minduntalan. Sokszor olyan érzésem volt, mint egy eposznál, vagy körkörös szerkezetű balladánál: az állandó jelzők ("az erdő ingoványosabb részén álló ház", a "tengerparti nagyváros" stb.) és bizonyos mondatok mantrikus ismétlődése megnyugtató volt és valahogy állandóságérzetet keltett. Nem unalmas volt, hanem egyfajta continuo hatás, mint a tengerzúgás. Nagyon visszafogott és mégis hatásos eszköz a patakként (el)folyó cselekmény változatlan ágyának érzékeltetésére.

És mi a konklúzió? Hogy egy töredékekből álló, de hosszú és bonyolult történet a végére úgy össze tud állni kerek egésszé, mint egy patchwork takaró. Minden szálát megismertem közben, a végére meg a helyükre kerültek az egyes színek és formák. A kirajzolódó eredmény pedig egészen döbbenetes lett. Életről, halálról, felnőtté válásról, boldogságról, bánatról kellett közben gondolkodni, azon, hogy miért bántjuk egymást folyton mi, emberek, és hogyan tudnánk jobbá válni az életben. Nagyon filozofikus volt, és ami a legjobb: erőlködés nélkül. Fantasztikus és letehetetlen könyv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.