Befejeztem a rossz könyvet. Rosie Thomas A kasmírkendő. Hogyvolt foly.köv.

Tehát egy walesi lányról szól a sztori, aki örököl egy kasmír kendőt. Szülei meghaltak, viszont tudta, hogy a nagyszülők Indiában éltek egy pár évig, mert misszionáriusok voltak (ez az angol irodalomban feltűnően gyakran fordul elő), gondolja hát, hogy onnan való a kendő. Útnak is indul, hogy kiderítse a nagyszülők ottani életének egy-két elemét. Közben megkapjuk a nagyi történetszálát is, ami persze sokkal érdekesebb, mint a semmilyen-kis-szürke-egér-és-még-élhetetlen-is-veszettül lány, Mair története. Ezt valahogy sejtettük már az elején.

A nagyi megérte a pénzét, jókislány lelkészfeleségtől nagyvilági hölgy lett, majd igazi érett nő, miközben jó és rossz dolgok történtek vele és a körülötte lévőkkel. Szoros barátság fűzi Caroline és Myrtle nevű barátnőihez, akikkel súlyos titkokban és hazugságokban osztoznak. Persze semmi egetrengető: házasságtörés, törvénytelen gyermek, zsaroló levelek, botrányok a koktélpartin meg ilyesmik, mígnem aztán a II. világháború kissé komolyabbra fordítja a dolgokat, és elkezdenek hullani az emberek meg egész kemény pofonokat kapni az élettől. És persze összeomlik az általuk addig ismert Brit Birodalom. Ez persze inkább csak a háttérben sejlik fel, elvégre ez egy "rendes történelmi romantikus regény" vagy mi, ahol a háttér a háttérben kell, hogy maradjon. A történelemnek sikerül is a háttérben maradnia, a sima háttér (ld. út melletti kövek, meg álnaiv rácsodálkozás a szegénységre és a kétségbeesett szociális állapotokra úgy általában) túlontúl kidomborodik.

A szereplők közül a legtöbb sajnos eléggé elnagyolt volt, kevés jellemábrázolásnak jutott hely a helyi szövödék meg a leprakórház leírások között, ami azért szomorú. A három barátnő azért egy kicsit jobban sikerült, nekem egyébként Myrtle praktikus és körülményekhez alkalmazkodó életfelfogása jött be leginkább. Nem nyavalygott, megoldotta a helyzeteket. Caroline egy naiv kis liba volt, aki néha az őrületig össze tudott omlani, tipikus nyafka kislány, akit pátyolgatni kell. Nerys, a főhős nagyija pedig valahol kettejük között helyezkedett el, de végül azért ő is elég vagány csaj lett, aki tudta, mit akar és nem habozott tenni érte. Tetszett. A többiek sajnos csak biodíszletként maradtak meg bennem, bármennyire is igyekezett az írónő hihetetlen fontosságot tulajdonítani nekik, nem jött át, hogy fontosak lennének (pl. Mairen kívül az egész XXI. századi bagázst ki lehetett volna dobni és nem fájt volna senkinek). Vagy tényleg túl körülményeskedő a könyv, vagy én voltam most túl türelmetlen hozzá, de ez így tényleg sok volt nekem.

Azt hiszem, más bestseller szerzőkre kell ráállnom. Ez nem jött be.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.