1. Tömöszköl: tuszkol, birizgál, gyömöszöl, bizergál. Óriási szó megint! :)

2. Valamiért megkaptam feladatnak a pincetakarítási-kiszemetelési-selejtezési-irattározási logisztikát. Középső névként felveszem a "Problémamegoldó"-t. A dolog sok szervezkedéssel, lépcsőzéssel (vádlim szálkás, mint állat!), kollégák körbeudvarlásával jár, hogy ugyan, jöjjenek már le a pincébe, a koszba és nézzék át az ágazatukhoz tartozó cuccokat, 1972-től, mert biztos meg tudják ítélni, hogy kell-e még a megvalósíthatósági tanulmány, az aláíratlan szerződés vagy a bírságolási végzés a természetvédelmi hatóságtól. A "segítő" emberek vicces meglepetéseket okoznak, bónuszként pedig nyifáncázó munkatársakat kell felmosnom, hogy nem a személyük elleni támadás, hogy ki kell válogatniuk a cuccaikat. Facepalm. Azért jó oldala is van: kitört a gyermeki lelkesedés a turisztikán, amikor találtam egy adag repi zsírkrétát. A kis dolgoknak is örülni kell. Ennyi.

3. Henry Troyat Tolsztoj életrajza. 800 oldal. Súlyra: 15. sz. irányelv szerint emberi élet kioltására alkalmas. A tartalom: rémes. Még mindig csak a felénél járok, pedig már egy hónapja szórakozom vele (nem rajta), de nem lesz jobb. A dicsérő jelzők a neten kb. a "monumentális", "alapos" kategóriában mozognak, ami inkább azt jelenti, hogy olvashatatlanul unalmas és részletekben elvesző. OK, hogy valaki vette a fáradságot és T. minden naplóját, levelét, és családjának, barátainak, ismerőseinek minden naplóját, levelét végigolvasta és fel akarta dolgozni, de azért az barokkos túlzás, hogy a szerző minden levelet és naplót szó szerint kimásol a könyvébe, és úgy adja el, mint saját szellemi alkotást. Mert lényegében ez történik.

Olyannyira túlhajtott alapossággal veti bele magát az író T. életének tanulmányozásába, hogy egy teljesen halott életrajzot rakott össze sok személyes dokumentumból. Azért tehetség kell hozzá, hogy valaki elrontson egy ilyet. Itt sikerült. Annyira belemegy minden apró szösszenetbe, hangulatba, eseménybe, gondolatba, hogy teljesen elveszik a lényeg. Nem akarom tudni, hogy hányat tüsszentett Tolsztoj gyerekkorában.

Nem akarom tudni, hogy hány jobbágylányt erőszakolt meg. Nem akarom tudni, hogy mennyi volt a kártyaadóssága. Nem, nem, nem. És mindezek a részletek végestelen-végig a könyvön, olyan unalmasan tálalva, hogy nem hiszem el.

Engem az érdekel, hogyan és miért úgy alkotott, ahogy alkotott, honnan jöttek az ötletek, miért lett ilyen fanatikus és egocentrikus tuskó. Ebből is van a könyvben, persze, valahol a nyolcvan réteg tök fölösleges információhalmaz alatt. Mélyen eltemetve. Nem kell ötven oldalon keresztül leírni, hogy összeveszett a feleségével, mert senkit nem érdekel. Életrajzot akarok olvasni, nem szappanoperát.

Azért leküzdöm, de egyrészt nem ajánlom senkinek, másrészt sürgősen keresek mellé valami más olvasnivalót, mert ettől meghalnak az agysejtjeim.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.