Dylan Thomas: Az író arcképe kölyökkutya korából. Klasszikus, híres, elismert. Ennek ellenére egy rakás... Katasztrófa mostanában a könyvválasztásom, vagy valami baj van velem és nem jut el az agyamig a nagyon fontos mondanivaló. Valami nem stimmel.

Ez egy híres novellagyűjtemény a walesi hétköznapokról, típusos karakterekről és életérzésekről. Állítólag. Mert valójában csak egy idegesítő kötet mindenféle csodabogarakról, akik nem kedvesek, nem érdekesek, nem viccesek, egyszerűen csak fárasztóak. Nem ilyen lovat akartam.

Őrült patriarchák és alkoholista családapák mászkálnak föl-alá, megcsalt lányokkal és idegesítő kölykökkel, semmi, de semmi nincs, amiben megkapaszkodhatna a képzelet. Csak úgy történik a hülyeség, és nem tudod hova tenni.

Azt hiszem, valami mást kell keresnem, mert ez nagyon nem jött be.

Dylan Thomasnak a megfilmesítés tett jót egyedül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.