1. Rémes hetek, depmorcosság a köbön. Próbálok feljönni.

2. Már "kollegiálisan" integet a szembejövő kocogó az esti futásnál! Wow! Pedig ha tudná, mekkora amatőr vagyok! De jólesett!

3. Éljen a birs! Folyékonyan...

4. Megjött a behívó. Nem sikerült magyarul megírni, felhomályosítottak, hogy ha "fogyatékossággal élő állampolgár" vagyok, akkor kérhetek ilyen meg olyan segítséget. A fogyatékos az az, aki az ilyet leírja. A szegény látássérült meg inkább fogyatékkal élő. De mindegy. Azok után, hogy a legújabb jogszabályokban gyakorlatilag már egy vessző sincs, nem lepődhetek meg semmin... Mindegy: Magyarország, én így szeretlek! :) Ehhez egy vers, mert Ady óriási és időtlen és mindig aktuális, még ha alkoholista pszichopata is volt:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.