Nyugis kedd, álmos melóval, kevés rohanással, lelki segélyszolgálattal, nyaktörő zennel. Filozofikus buszmegállós beszélgetéssel (overheard, nem hallgatózás), ahol a nyugdíjas matek tanárnéni kioktatta a filozófia tanár szakon végzett szöszit, hogy hogyan kell élni (dolgozz, legyen férjed és legalább három szép gyereked), mert az kell így estére. Plusz piros pont nekem: visszatért a reggeli hatórás olvasó, juppííííí. Még mindig túl hosszú a nap, olvasok kicsit, hogy aztán jöhessen érdemi poszt is (a pszichopata orosz legyen előbb vagy pszichoanalízis?), elvégre azért vagyunk itt. Addig is vidám dúdolós, akár előszobában is táncolós esti zene:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.