Olykor orbitális mellényúlásaim vannak könyvek terén is, most megint így jártam Szép Ernő: Szegény, grófnővel álmodott című naplóregényével. Általában a naplóregény jó, mert kellően szubjektív, sokkal mélyebbek a karakterek, és általában is jobban belelátok a szereplők fejébe, ettől sokkal könnyebb befogadni a könyvet. Na, ez nem ilyen. Egy fiatalember meglát egy grófnőt a munkahelyén, akiről aztán fantáziálni és álmodni kezd, és balszerencsénkre ezeket le is írja. Ha legalább irodalmi igénnyel tenné, nem lenne vele semmi bajom, mert lehet a pajzán képzelgés műfaját jól is csinálni, ld. Boccaccio, de itt nem erről van szó, inkább csak egy kamaszfiú tudati szintjén mozgó hős szerencsétlenkedéséről, ami nem vezet sehova.

Szép Ernő ennél tudott jobbat is, és igaz, hogy általában nem bír elszakadni a züllött témáktól, de ezt bocsássuk meg neki, hiszen lump volt, na. :)

Ez a könyv viszont annyira nem szólt semmiről, hogy nem is értem, hogyan adhatták ki. Keresek valami értelmesebbet, mert ez most nem esett jól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.