OK, máskor óvatosabb leszek az operával. Több youtube-ozás, meg wikizés lesz előtte, nehogy ilyen meglepetések érjenek, mint tegnap. Ti. a Kodályban Gounod változatában adták a Romeo és Júliát, hát, érdekes volt. A librettista nem igazán volt a helyzet magaslatán, de valószínű, hogy a szerző is épp szerelmes volt, amikor komponált, mert finoman szólva túltengtek a romantikus (nyálas) részek, pedig hát a darab csak mellékesen szól az enyelgésről, nem az a fontos, hanem a hőbörgés meg a gyilkolászás. A lényeg meg szépen kimaradt. Azt hittük előbb, hogy csak a rendező ferdített el dolgokat, de így Wikivel "utánkeresve" kiderült, hogy nem, direkt maradtak ki szereplők meg epilógus meg ilyenek. Nem érdekes, tényleg. Mélypont: Romeo már megmérgezi magát, de ahelyett, hogy meghalna, Júlia magához tér, és még énekelnek együtt vagy húsz percet, mire végre megdöglenek. Holott az egész finálénak az a lényege, hogy Romeo PONT meghal, mire Júlia magához tér, ebben van a feszültség. Na, ezt itt sikerült szappanoperává alacsonyítani, hála a haldoklós kettősnek a végére. És a végén nem levonni a tanulságot, az is gáz szerintem. Legközelebb sima koncertet akarok.

Jövő heti hangolódásnak egy afféle "szeressük egymást, gyerekek" nóta:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.