1. Amikor úgy érzem, hogy igen, és aztán kiderül, hogy nem (vagyis szó szerint: "egy f-t!"), akkor az úgy fáj. Kapálózni ellene lehet, de csak magamat sebzem tovább. Ilyenkor persze mindig tudom, hogy Anti bácsi meg a keleti univerzalisták is okosakat tanítanak (ne vágyj rá = nem fog fájni, ha nem a tiéd), de az okosság nem jelenti azt, hogy jobban érzem magam. Erre a hangulatra vodka és metál kell. Egs.

2. Aztán itt van maga az irracionalitás, ami minden ember lelkének sötét redőiben ott lappang: hogy tudsz egyszerre kedvelni és gyűlölni valakit. Érthetetlen. És mégis megtörténik velem minden nap, több mint egy ember kapcsán. Weird, scary.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.