A téma néha az utcán hever, néha meg úgy kell előrángatni, mert minduntalan elfelejtem, miről akartam írni. Kéne valami bogyó vagy legalább egy kis ginkgo néha. (Quos deus vult perdere - dementat.) Tegnap viszont megmentett kedvenc rendőrnőm, mert nagyon egyetértettünk abban, hogy bizony, nőkkel sokkal nehezebb dolgozni, mint férfiakkal. Miért?

Gondolkodtam rajta, és azért sikerült összeszedni néhány dolgot, hogy miért is.

Előzetesen jelzem, hogy nálunk egy ötvenfős házban kb. egy kezemen meg tudom számolni az igazán intelligens nőket, úgyhogy valószínűleg rossz statisztikai tömeg van körülöttem. (A többiek megrekedtek a kékmoszatok szintjén.)

A kékmoszatok (másnéven agyhalottak) onnan ismerhetők fel, hogy

- furkálódnak és személyes

- imádják elállni az utat a folyosón,

- hangosan beszélnek,

- sakálkacajjal nevetnek (amitől az utolsó kis idegszálad végén is végigremeg a gutaütés előszele),

- bármeddig (és tényleg!) képesek elcsacsorászni a fogyókúrás módszereikről (legjobb a kollegina, aki amúgy azért nem hízik, mert nem eszik, de meggyőződése, hogy ezt szigorú diétájának köszönheti),

- örökké az egészségügyi problémáikat kell hallgatnod (főleg ebéd közben szeretnek a gyomor- és bélpanaszaikkal foglalkozni - ízléses),

- vagy ha azt nem, akkor a családi ügyeikkel traktálnak mindenkit, aki szembe jön. (Ezen belül változatos a téma a "horkol a férjemtől" a "mi lesz az unokámmal, most, hogy elvált a gyerekem?"-ig terjedhet a skála, de bármiről is legyen szó, mindig bele tudják szőni, hogy "ezek a mai fiatalok, pfúj, bezzeg az én időmben", és ott némi fikázódás következik, ha 18 évesen még nincs házastársad, három gyerekkel meg lakáshitellel, akkor haljál meg, mert bezzeg neki volt. OMG.)

És az örök kedvenc: "Mit főzzek holnapra a családnak? Ha nem főzök nekik, éhen fognak halni, jujujuj, de bezzeg, hogy gondoskodom róluk, és ilyen rohadt fontos vagyok, nem fognak, mert olyan nagyszerű családanya vagyok."

1. Kit érdekel, mit eszik? 2. Akinek nem főznek, az főz magának, legalábbis ha életben akar maradni. (Bár a kékmoszatnak lehet, hogy a családja is kékmoszat, és nincs törzsfejlődés.) 3. Ne azzal akarjon már fontos lenni otthon, hogy főz, hanem azzal, hogy értékes ember.

Ezzel szemben a férfikollégáknak nincsenek áskálódós hajlamai (mert nagy ívben tesznek rá, ki mit gondol róluk, ez egy munkahely, ide nem szórakozni járunk), ha bajuk van, többnyire megmondják, és soha, de soha nem akarnak fogyókúrázni. (Vagy ha igen, nem beszélnek róla, ÉS EZ JÓ!!!) Az mondjuk más lapra tartozik, hogy mindezt az érzéketlen férfiállatok azért csinálják ilyen jól, mert érzéketlen férfiállatok többnyire, szóval, ha az ember lánya nyüszögni akar, azzal többnyire mégis csak kénytelen egy nőnemű kollégát felkeresni. (Ez alól persze kivétel a "pszichológusom".) Lehetőleg nem egy kékmoszatot, hanem egy homo sapienst.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.