1. Eddig ha nem a szemembe néztek beszélgetés közben, akkor lejjebb bámultak. Mióta új hajam van (ami lassan még az agyhalottaknak is feltűnik, hoppácska!), megint csak nem a szemembe néznek, hanem feljebb. Szegény szemeim, ugye, hátrányos helyzetűek.

2. El sem hittem, hogy mivel találtak már megint: a karácsonyi műsorba hajkurászok szöveget, nem is olyan egyszerű. Az tuti, hogy nem véletlenül találták fel az "iskolai műsorok 8-12 éveseknek" típusú műsorfüzeteket a tanároknak. Mennyi idő elmegy már a normális szövegek összeszedésével, aztán úgyis mindenki húzza a száját a végén. (Vagy nem.)

A próza halott ötlet, maradnak a versek, ott lehet szerencsém is, és akkor már csak egy bársonyos hangú versmondót (a.k.a balekot) kell találni. Kapcsolódik a témához ez az igen bugyuta cikk, amin halálra röhögtem magam, annyira nincs köze a valósághoz. Persze lehet, hogy eddig nem a megfelelő céges bulikon vettem részt, de inkább vizualizálni sem szeretném a jelenetet, amint bármely kolléga fejét a főnöke tartja a porcelán isten imádása közben, mert túl jól érezte magát az illető.

3. Ja, és az inda rohadt anyját, hogy már ide is bejöttek a nyomorék, olvashatatlan, csak az élő, normális módon netezők életét megkeserítő captchák. Uff, beszéltem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.