Gesztenyeszezonban mit is süthetne az ember lánya, ha nem gesztenyés sütit. Szép kis kiflicskéket. Régi recept alapján egy régi szakácskönyvből, amit még azelőtt írtak, hogy bárki celebszakács lehetett volna egy rántotta elkészítése után, mint manapság. (Vagy azért, mert üvöltözik/iszik/gyereke van/tévés volt. És a fő probléma: ezek a szerencsétlenek semmi használható receptet nem adhatnak közre, mert akkor kiderülne, hogy nem tudnak főzni. Elvégre Európában ki a fene tudja, hogy hogyan kell kinéznie a rózsavizes jamgyökérfőzeléknek, nem? Tehát nem is tudjuk, ha valamit elront.)

A régi recept valami olyasmi, hogy három sorban elmondja "gyúrjuk össze, nyújtsuk ki, süssük meg". A többit már tapasztalatból kellett kiegészítenem, de milyen jó lett az eredmény. Főleg, hogy lassiez faire módon csináltam: nyugisan hagytam megpuhulni a vajat, a tésztát ottfelejtettem a konyhapulton kelni, amíg hajat mostam, és így tovább. És sokkal jobb lett a süti, mint amikor sietek és csak gyorsan meg akarom csinálni. Van valami a ráérős nagymama-módszerben. Működik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.