1. Kollektíva rovatos kontrasztok:

Számonkérős hp kolléganőnek megmondtam, hogy nincs köze a szabadságolásomhoz. Válaszként e-mailben közölte (két ajtóval odébbról...), hogy soha többé nem fog hozzám szólni.

Hűha. Valaki nem nőtte ki az ovit.

Egy kolléga viszont komolyan vette a passzív vesztegetési kísérletemet, és kaptam csokit a szerződés-ellenőrzésért. Yeah! :)

2. A buszos beszélgetésekbe is érdemes néha belehallgatni. Ma hallottam két értelmes 18 évest, és szinte visszaadták a hitemet a tinikben. Először is a lány lánynak a látszott, a fiú meg fiúnak, már ez is nagy szó. És beszélgettek érettségiről, felvételiről, külföldi ösztöndíjról, amiből valahogy az lett, hogy:

- nehéz felnőni,

- rossz elhagyni azokat, akiket szeretsz,

- nehéz itthon élni, mert a magyarok cinikus, panaszkodós, zárkózott, dög népség.

Felismerték az élet egy-két igazságát. :)

3. Néznék olimpiát, de nem egyszerű. Több dologgal is baj van:

- A sportriportereink többsége nem tud beszélni. Hogy a magyar helyesírás szerinti "brit" kifejezést miért kell három t-vel ejteni, fel nem foghatom.

- Miért nem lehet valamit normálisan közvetíteni? A halálérdektelen női ökölvívást kell nézni, mert az senkit nem érdekel, de pl. tegnap este öt órát vártam rá, hogy megismételjék a női kajakos győzelmet, mert az nem volt fontos. Nem kéne súlyozni egy kicsit, hogy mi az, ami fontos? A kínai-kínai tollas döntőt, a strandröplabda (majd még a homokvárépítés is sport lesz? meg a sörivás a parti büfében?), kosár és egyéb -labda végű sportágak összes meccsét lenyomták, de atlétikából egyetlen sportág döntőjét sem lehetett végignézni, mert elkapcsoltak. Nem mintha nem bírnék atlétika nélkül meglenni, de ha már van, akkor nézném egy kicsit. Négy évente egyszer.

- Hogy a tévések hülyeségei ellenére is lehet örülni a sportolók sikereinek, az persze nem kérdés. Ritkán lehet büszkének lenni a magyarságunkra, de akkor, amikor egy olimpián valamelyik fiunk/lányunk lenyomja a világot, és csak neki szól a Himnusz, na, akkor jókat lehet libabőrözni meg bőgni. :)

4. Ma olyan Quimby-hangulat van, nem? "Amúgy világhírű vagyok, csak a világ nem tud rólam..." :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.