Három nap tömény szoftver felhasználói oktatás után szétlapított agysejtekkel várom a buszt a Kórház téren. Megjelenik három kis suttyó, két lófogú btk-s meg egy türkiz szempillájú (nem vicc!) kis punk liba. Ökörködnek, fogócskáznak, hangoskodnak, röhögcsélnek, viháncolnak, vízzel locsolgatják egymást, énekelgetnek stb., egyszóval nem éppen kompatibilisek az életérzésemmel (belátom, ritkán képesek erre az emberek...), de szemmel láthatóan másokéval sem, mki pillog feléjük szemrehányóan, hogy "húzzatok már el a rákba, vazze".

Ilyenkor persze nem jön a busz (rohadt nyári menetrend: ez is olyan, mint az óraátállítás, tuti biztos, semmi értelme nincs, csak ráfogják, hogy így gazdaságos, kérdés, kinek).

Aztán nagy nehezen mégis.

Persze, hogy 2-essel akarnak menni, mint én. Hujjé, hogy pont mögém ülnek, és nincs máshol hely, folytatódhat a buli a buszon is. Természetesen Uránvárosig jönnek, ekkor már röhögök, vannak ilyen napok, hogy semmi nem klappol. Itt sem vívják ki az utastársak jóindulatát, továbbra is igen "jólneveltek".

Aztán jön egy bérletellenőr a végállomás előtt.

Egyiknek sincs, de azért a türkiz pillás megpróbálja megmagyarázni, hogy ő istenbizony betette a bérletét a táskájába, de hát öt éve Olaszban él, és hát így ő igazán nem is tudja, hogy mit is kéne magával hordania, miért is baszlatja az ellenőr. (Érdekes érvelés, ahogy Bartek tanár úr mondaná, ez már "óvoda alsó tagozaton" sem menne el.) Érted, még ő háborog! Írok a Vikinek, hogy ha lehetne, EZEKET nem én szeretném eltartani az adómból. :)

És még a sütit is elrontottam! Csak belső szépsége van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.