A nappali hőség uszálya még ott rezeg a levegőben, a Jakab-hegy fölött meg finom pára lebeg, érzem a sülő vacsora, a verejték meg por illatát, és a számtalan egyszerre nyíló virágot meg frissen vágott füvet, csöndben baktatok haza az izzadó pohárban jégkockák alatt hűsölő almaborhoz, nyár van, nyár, szeretlek! :)

Ui.: Felszólításra meg kell írnom, hogy már nem szomjas kamasz fiúkák este hétkor a szökőkútnál egymás mellbimbóját csavargatták... azt hiszem, öreg vagyok, mert ezen megbotránkoztam. :))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.