ez meg ki?
2012.06.09. 13:57
Kalandozásom a XIX-XX. század fordulóján továbbra is tart. Ezúttal Bródy Sándor törvénytelen fia, Hunyady Sándor került sorra, akiről persze azt sem tudtam, hogy kicsoda, most legalább már annyit elmondhatok, hogy legalább egy könyvét olvastam. Családi album a címe, a Wiki szerint regény, szerintem életrajz, mégpedig elfogult. De nem rossz, sőt.
Olyan, mintha valaki a kávéházban mesélne erről-arról, roppant szórakoztató, olvasmányos, itt-ott magyarosan túlzásokba eső - már ahogy az előfordul, amikor valaki mesél. :) Mint afféle önéletrajz, önkényesen kiválasztott életkorszakokról regél, kezdve azzal, hogyan játszott a gyerekekkel a porban az utcán, folytatva az apjával való megismerkedéssel tízévesen, majd nőtt a gyerek, mint a gomba, és a végére lump firkásszá vált, de addig hosszú az út.
Az album inkább a szülőknek, elsősorban is az apának állít emléket, amellett, hogy önéletírás, mintha mégis az apa lenne a főhős. Az anyához is szól az elején egy-két ódaszerű mondat, de azok olyanok, mint az anyák napi versmondás az oviban: rendben, hogy szeretjük anyut és köszönjük, amit értünk tesz, de azért az mégiscsak "természetes és adott". A főhőst sokkal jobban izgatja a "megtalált" apa, akit későn ismer meg, lévén, hogy a szülők nem voltak házasok és amúgy sem közük van egymáshoz. Az apa író, híres ember, mindenkit ismer, más híres emberekkel kártyázik a kávéházban, éjszaka él, színházba jár, és egyéb érdekes dolgokat csinál, ez nagyon megkapja a fiú képzeletét, és hozzácsapódik.
Hogy aztán előbb a társaságában, majd később már "magától is" olyan éhenkórász, munkanélküli, de a szegénységével dicsekvő álértelmiségi (merthogy se iskolába nem járt, se nem olvas, azt nem lehet a kocsmában, ugye) legyen, aki csak néha dolgozik, akkor sem sokat, nehogy megártson a dolog. Szép dolog elmenni Kolozsvárra, hogy aztán ott éljen, ahol született, de többet ír arról, hogy nem volt fűtés a lakásában, mint arról, hogy mit tett azért, hogy rendesen dolgozzon. No comment.
Azért egész jól összehozott egy könyvet arról, ahogy nem csinált semmi értelmeset élete első évtizedeiben. Roppant szórakoztatóan le lehet írni a semmit, mint kiderült. Sok híres és kevésbé híres emberke megfordul a lapokon, itt Karinthy tűnik fel, ott Ignotus adott neki "majdnem" állást, de hát persze ő "kikosarazta", mert már máshol talált jobbat. Ó, hogyne. Az egész olyan kis csibészes, kikacsintós, komolytalan, bár meg kell adni, élvezetes olvasmány. Csak nem hiszem el.
Szerző: Zendrajinx
3 komment
Címkék: budapest magyar színház háború életrajz kaland szecesszió vadkelet várostörténet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zendrajinx 2012.06.10. 19:57:20
