Pallavicini Zita Egy őrült őrgrófnő naplója c. kötete következik a sorban. Nem mondhatnám, hogy elájultam tőle. Az író a Wiki szerint rendkívül szapora, talján eredetű Pallavicini család kései leszármazottja, nagy nevekkel a múltban, és semmi jelennel. A világirodalom nem éppen szegény, ha őrültekről szóló könyvekről van szó, elvégre ha vacak a mű, még mindig lehet arra hivatkozni, hogy ez koncepcionális, és direkt ilyen. Itt is valami ilyesmiről lehet szó, mert valahogy nem működik a dolog.

Adott a végletekig sznob, és ahogy kiderül, egy kissé családilag terhelt hősnő, aki saját életéről ír a nagy vadkeleti komenizmusban. Konkrétan Csehszlovákiában, majd Magyarországon. Előadja az arisztokratát, de annyira nincs benne semmi tartás, vagy hagyománytisztelet, vagy egyéb efféle, amit talán az arisztokráciához társítunk gondolatban, hogy az valami elképesztő. Az egész karakter csak valami papírmasé izé, ami üres, mint az újév hajnalán eldobott pezsgősüveg. Arról három oldalon keresztül értekezik, hogyan kell helyesen elhelyezni a wc-papírt a tartóban, de könyörgöm, nem tud viselkedni, minduntalan balhét csinál, nyilvánosan drogozik, ittasan vezet, majd hisztizik a rendőröknek, hogy juj, hát, ő boldogtalan, és grófnő. Na, ne.

Az egész könyvön átsüt valami ostoba arrogancia, ami annyira átütő, hogy hiába akar vicces anekdotákkal szórakoztatni, csak erőlködésre telik a nagy lendületből. Pl. biztos viccesnek szánja, hogy néha CSUPA NAGYBETŰVEL ír egy-két szót, mert ki akarja emelni, csak éppen az nem jut eszébe, hogy elegánsan a kiemelést úgy végezzük, hogy dőlten szedjük a nyomorult kiemelendő szót. Mind Jane Austen, aki regényenként kb. két szónál használta ezt a trükköt, és működött. Anélkül is megértjük, ha valamit hangsúlyozni akar. (Igaz, ő tud írni.)

A sztori akár még jó is lehetne, elvégre van itt szocializmus, őrült anya, mókás rokonok, jövés-menés a nagyvilágban, szerelem és csalódás, de egyszerűen nem sikerül jól előadni, akkor pedig megette a fene az egészet. Egyszer olvasós, gyorsan olvasós, de gyorsan felejtős. (Remélem.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.