Gulyás Miklós Óbudai utcák című könyvét is a könyvtárban leltem fel. Kicsi kötet, sehol nincs róla leírás a neten, de azért elmondom, milyen, mert nekem tetszett. A szerző egy óbudai zsidó családból származik, 56-ban disszidált, de később visszatért gyerekkora színhelyére, mivel mint az Előszóban írja, az ember végül is oda tartozik, ott a hazája, ahol felnőtt. Van ebben valami. Amikor visszatér Magyarországra, és végiglátogatja azokat az utcákat, házakat, ahol gyerekkorában megfordult, feleleveníti, hogy akkor mit és hogyan látott maga körül, és mennyivel más felnőttként a nézőpont, mint gyerekként, amikor minden nagyobb, színesebb, titokzatosabb és fényesebb. (Ha belegondolok, ez tényleg így van: ma már beleverem a fejem abba az előtetőbe, ami a papa szerszámos kamrája előtt van, és amit nagyon magasnak láttam, és már a diófa sem tűnik akkorának előtte, mint gyerekkoromban.) Ahogy meséli, melyik utcában laknak, melyik ház az övék, kik a szomszédok, elejti azokat a megjegyzéseket, mint hogy ki honnan jött (magyarok, zsidók, svábok és mindenféle egyéb nemzetiségűek laknak itt együtt), ki milyen vallású (más templomba, más imára jártak, más-más napokon), mit tanultak és kitől, milyen volt az üzleti élet (apja, az órás üzlete szemben volt egy másik órás üzletével, és ment a konkurenciaharc). Olyan élő, ahogy mesél, és olyan emberi, ahogy a háttérből beleszól a dolgokba a történelem: a zsidótörvények miatt lakást kell cserélniük egy magyar családdal, és ahogy mind a két család nagyon szerencsétlen és esetlen módon, de udvariasan beszél a másikkal, mert mindkettő úgy gondolja, hogy iszonyú és értelmetlen az egész hercehurca. Az író barátai, családja nagyrészt odaveszik a háborúban, aztán mégis minden újraindul. A kamaszfiúk lányokról álmodoznak, miközben mindjárt kitör az 56-os forradalom, amiben aztán néhányan megint meghalnak, mások meg elhagyják az országot - akkor azt hiszik, örökre. A történelem nem egy száraz szöveg valami unalmas Nemzeti Tankönyvkiadós kötetben, hanem élő dolog, ami mindig velünk van, csak nem vesszük észre. Jók az ilyen könyvek, amik rádöbbentenek erre az alapvető igazságra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.