Általában nem szeretem a nagyon marketingelt írókat, de néha tényleg jók. Fábián Jankát vettem, méghozzá Az angyalos ház c. regényt. A csaj nemrégiben bukkant fel, és már tele vannak a könyvesboltok a könyveivel, ami, ahogy elnéztem, nem is olyan nagy baj, mert jó. És ilyet a legritkább esetben tudok elmondani egy kortárs magyar íróról.

A regény két idősíkon játszódik, egyrészt a 2000-es években, ahol egy fiatal tanárnő, Zsuzsa meg akar menteni egy régi budai polgári házat a lerombolástól, illetve próbál betartani egy régi ígéretet, amit a ház azóta elhunyt öreg lakójának, Hildának tett, aki elmesélte neki az élete lényegét, és kérte, hogy írja meg regényben. Másrészt a Hilda emlékeiben élő 1910-es évekbeli Budapesten járunk, és mint általában az ilyen két idősíkos regényeknél, természetesen ez a múltbeli sík az érdekesebb. Furcsa mód, most nem idegesített annyira a két idősík váltakozása, mint ahogy az ilyen írásoknál ez nálam általános szokott lenni. Itt nem volt tolakodó és unalmas a jelen sem, hanem természetesen folyt össze a két történet. Ez is ritka.

Hilda története visszavisz a 10-es évek polgári világába, ahol a kutyabőrös és a pénzarisztokrácia egyaránt megtalálható volt, voltak bohémek, pénzemberek és szegény cselédek, kemény társadalmi szabályok és azokat áthágók, akik aztán vagy megbűnhődtek a "bűneikért", vagy nem, de az egész világ pezsgő és érdekes. Hilda mellett a ház lakói közé tartozik még néhány fiatal rokon- és barátnő, és ők a ház "angyalai", de persze nem mindig jó kislányok. Általában pletyiznek, szervezkednek, lázadnak a szülői tekintély ellen, és persze folyton szerelmesek valami elérhetetlen fickóba. Vagy éppen elérhetőbe, és persze többen ugyanabba: az emeleten lakó színészbe, akivel aztán jól be is fürdenek, ahogy az lenni szokott. A játék és a vérvalóság sokszor keveredik, a tizenéves kis fruskák néha túl közel mennek a tűzhöz, az egyik pl. öngyilkos lesz, a másik meg leányanya, és halott gyermeket hoz a világra, a titok pedig megmérgezi az egész család életét. És még csak ekkor tör ki az I. világháború, amibe szerencsére azért már nem folyunk bele, mert Hilda nem akar mindent elmesélni Zsuzsának, élete narrátorának, de így is feltárul az a polgári világ, ami még olyan klasszikus, szép, szabályos, a maga illemszabályaival, kiszámíthatóságával, ugyanakkor a fiatalok minden korban jelen lévő zabolátlanságával, ami engem egészen elvarázsolt. A legjobban a mindennapi apróságokat leíró részek tetszettek, ezek teszik igazán életté az életet, mint pl. az, hogy a 16 éves lány minden trükköt latba vet, hogy az anyja kölcsönadja neki a parfümjét, merthogy ő már milyen nagylány, ugyanakkor a cseléd habos kakaóval várja haza esténként, merthogy azért talán annyira mégsem nagylány még. :) Olyan emberi a könyv, nagyon tetszett.

Kicsit a 30-as évek magyar filmjeire emlékeztetett, amiket úgy szeretek: kimértek, modorosak, de elbájolóak. Meg olyanok, mint amilyenek a mama régi naplói és képei, amiket imádok nézegetni: álmodozó, ondolált hajú lányok a múltból. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.