wtf rovat
2011.04.14. 14:43
Tavaszi lakásganézás során fellelt régi könyveket (limonádé, kalandregény , de volt szépirodalom is) próbáltam ellőni. Ezután nagyon magyar élmények értek:
Antikvárium: hozzak be egy listát, megmondják, mi kell. Semmi, majd talán két hónap múlva. Köszi.
Könyvtár I.: hozzam be őket, de csak azokat, amikről úgy gondolom, értékesek "valamilyen szinten" (ezt a bulvár szakkifejezést használta, esküszöm!), de majd akkor azokat is átnézi, és csak azokat veszi át, amik tényleg jók, mert értsem meg, hogy a 2005-ben kiadott könyvek már annyira régiek, hogy azokat nem keresi senki, neki meg nincs helye arra, hogy tároljon olyat, ami nem kell senkinek, de tényleg csak azokat veszi át ám, amik jók és felejtsem el, hogy vacak regényeket átvesz, mert hát csak nem gondolom komolyan, hogy az nekik kell, és ami neki nem kell, akkor megkér, hogy azokat dobjam ki a kukába, ugye, megteszem. Ebben a Mária-stílusban., a régió legnagyobb könyvtára. Wtf fejjel álltam és szólni sem tudtam...
Könyvtár II.: Könyveket? Adományozni? Tessék behozni bármikor, nagyon köszönjük.
Ebben a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" országban egyszerűen minden fordítva működik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
