Megmondták, hogy pihenjek a szabim alatt, amit félig komolyan is vettem, úgyhogy délután végre elzarándokoltam a hosszú nevű Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontba (továbbiakban: Kaptár), mert épült ez az izé az EKF-re, és mi az, hogy még nem jutottam el oda. No igen, amióta nem a 48-as térre járok reggelente, azóta az a rész egy kicsit kiesik, de tagadhatatlanul nagyon pöpecül kipofozták a placcot, tetszik. Szép fehér kő, sok üveg meg acél, mondjuk lehet, nem ártott volna egy olyan kék-fehér egyetemi táblát kirakni, hogy ezittenaz, de nem baj, így is bementem, mert megláttam egy Dialógos plakátot az egyik ablakban, ami után úgy mentem, mint a zsidók a tűzoszlop után. (Odafelé menet már a buszról láttam, hogy a bolt elköltözött, mert már egy volt ügyfelünk építészcége van a helyén: minő döbbenet). Szóval az épület nagyon modern, nagyon dizájnos, inkább az egyetemi könyvtárak, mint sima "pór" könyvtárak hangulata uralkodik kinn és benn egyaránt. Ami elsőre nem nagyon tetszett, mert a könyvtár mint olyan az régi és poros és olyan otthonos szaga van, hát, ez nem olyan...

De ettől még nem rossz. Be kell csekkolni, van morc ruhatáros néni, meg működő szekrény a tatyónak (igazi felüdülés a Központi Egyetemi Könyvtár borzalmai után!), meg még biztonsági kapu meg biztonsági őrsereg is, ez utóbbi azért vicc... A beiratkozós néni egyből megtalált az adatbázisban az egyetemi adatok után, update-eltük, csak a dr. maradt le, de nem baj. Végigkérdezte, hogy van-e diákom, munkanélküli vagyok-e, esetleg részesülök-e GYES-ben vagy pedagógus vagyok-e, mondom, egyik sem, én az adófizetős jegyet kérem. Azért vicc.

Amikor sikerült betörnöm az épp elromlott biztonsági kapun át, várt rám négy emeletnyi könyv. Hm... finom. Elsőre kicsit elveszett voltam, de mire felértem a 4. emeletre, már átláttam, hogy merre kör és merre négyzet a tér, úgyhogy király voltam. Egy tájékoztatóval a kezemben tartottam a sightseeinget, mivel annyi, de annyi könyv van, hogy még a téma is befogadhatatlanul sok, nemhogy a polcok és a könyvek. Áttekinthető, szép, minden tele van olvasótérrel, a legjobbak a kutatófülkének nevezett kis zárt dobozok, ahová nyugiba le lehet ülni szakdogához anyagot keresni - na, ilyen az én időmben nem volt. Hat tonna számítógép is van, aki ezért jár ide, na, itt is ücsörgött facebook nemzedék, dögivel, rögtön szembe is jött egy ismerős hülye, akiről nem is tudtam, hogy tud egyáltalán olvasni... gyorsan továbbmenekültem.

Egyelőre csak terepfelmérést tartottam, de szerintem ide jó lesz járni, mert egyszerűen minden van, csak győzze az ember megkeresni - nem véletlenül adnak a ruhatárban bevásárlókosarat! :D Most a töriszekcióban kutakodtam meg az angol irodaloméban, de van mindenféle, amit még érdemes lesz böngészni. Külön tetszik, hogy a szakkönyvek közé vegyítették az idegen nyelvű, adott témába vágó szakkönyveket, nagyon okos.

Egy kicsit több volt a suttyó, mint ami jólesett volna, volt pl. Erasmus-körnek látszó csapat, meg olyan emberke, aki a magánéletét bonyolította a folyóirat-sarokban - még jó, hogy csak telefonon. A leggázabb az a trampli némber volt, aki nemes egyszerűséggel ráborult az asztalra, és hortyogva aludt - az ilyet ki kéne tiltani. Értem én, hogy szerda van, de ha hosszú volt az éjszaka, maradjon otthon és aludja ki. Hihetetlen...

Szóval a könyvtár jó. Keljetek útra és nézzétek meg! Ja, és a Kaptár is vicces, látványelemnek mindenképp érdekes, bár nem értem, ki és miért találta ki, hogy pont ez legyen egy könyvtár központi eleme. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.