Néha nagyon gyerek vagyok: imádom a meséket, és ez a könyv bizony nagyon tetszett, mert remek tinimese. A vörös pöttyösök közt találtam, ami egy elég jó válogatásnak tűnik, bár azért voltak már benne mellényúlások is. Ez határozottan nem az.

Kami Garcia és Margaret Stohl "követték el" a Beautiful Creatures c. regényt, amelyet a tinihorrorrománc kategóriába sorolnék, ha be kellene sorolni, de nem tenném, mert több különféle műfajt voltak képesek ötvözni a szerzők, igen sikeresen.

Hősünk, Ethan, aki egy álmos déli városkában, Gatlinben lakik. Szent elhatározása, hogy érettségi után úgy elhúzza a csíkot, mint a vadliba, mert a kis porfészekben egyszerűen semmi nem történik. Minden változatlan, mindenki ismer mindenkit már születése óta, tudják, hogy ki, hol, mit csinál, ki kivel jár, ki kit nem szeret stb., és egyszerűen annyira kiszámítható minden, amibe Ethan úgy érzi, belefullad. A városka igazi déli hazafias közösség, a szó rossz értelmében, mert egyesek még mindig a polgárháborúban érzik magukat, töri órán pedig alig említik meg az iskolában azt az aprócska tényt, hogy a Dél történetesen elvesztette a háborút. Jelen vannak a patrióták, fegyverkereskedők, a közelben lezajlott csatát minden évben újrajátsszák, megjelenés kötelező, és persze ott vannak Az Amerikai Forradalom Leányai is, szinte látom Emily_Gilmore-t egy gatlini teadélutánon.

Kötelező klikkesedés a gimiben, Ethan még viszonylag szerencsés, mert a kosárcsapat tagja, a népszerű fiúkkkal meg a cheerleader lányokkal lóg, de titokban utálja őket korlátoltságukért és a csordaszellemükért, azért, mert egyszerűen képtelenek egy saját gondolatra vagy tettre. Ő maga titkolja, hogy szeret olvasni és szeretne többé válni, mint egy gatlini átlagpolgár, és persze szeretne valahol nagyon máshol lenni közben. Édesanyja autóbalesetben meghalt, azóta apja a szobájába zárkózva él, mert teljesen összetörte a nő halála. Így Amma az egyetlen, aki foglalkozik vele. Amma a házvezetőnő, de mint afféle déli matriarcha, bizony tarotjóslásból meg egyéb vuduzásból is igen jó, aminek még lesz jelentősége. Nagyon szereti Ethant, és mindent megtesz azért, hogy normális mederbe terelje a "fiúk" életét az anya halála óta eltelt időben tapasztalt változások ellenére.

A regény elején a misztikumot mindössze Ethan néhány furcsa álma jelenti. Visszatérően álmodik egy lányról, ill. egy dalról, ami eléggé összezavarja, főleg, amikor rájön, hogy a frissen városba költözött lány, Lena az, akiről az álmai szólnak.

Lena egy igazi számkivetett a közösségben, hiszen jöttment, nem él itt születése óta, ráadásul a város remetéjének, Macon Ravenwoodnak az unokahúga, akit a városlakók már évtizedek óta nem láttak, mert a régi földbirtokra bezárkózva éli életét. Lenát tehát már azelőtt utálják, hogy két szót beszéltek volna vele, és lássuk be, ez már csak így van a gimiben. Furcsa a fekete hajával (amikor a népszerű lányok mind platinaszőkére festett hajúak), azzal, hogy szeret olvasni (a népszerű lányok buták, mint a föld), képes jelentkezni órán (hülye stréber), meg persze hogy lakhat egy olyan elvetemült alakkal, mint a nagybátyja (akit még soha nem láttak, tehát biztos, hogy sorozatgyilkos). Lenának nincs esélye, hogy normálisan éljen, hogy egy legyen közülük, bár próbálkozik.

Ethannal hamar összebarátkoznak, mivel a fiú nem tudja nézni, ahogy kicsinálják a lányt, mert ez szerinte nem korrekt. Rendes srác. Amikor egy alkalommal a lány után megy, hogy megvigasztalja, mert a "népszerű" lányok beszólogattak neki, az egyik régi ültetvény helyén találnak egy medált, amit megérintve közös látomásuk támad, méghozzá a polgárháború idejéből, amikor Sherman seregei végiggyújtogattaták a környék ültetvényeit. Emellett már eltörpül az, hogy Ethan és Lena rájönnek, hogy Lena a lány az álomból, és hogy úgy járkálnak egymás gondolataiban, mintha ez teljesen természetes dolog lenne, valamint simán tudnak egymással fejben beszélgetni. Állat.

Innen tehát fordulat következik, és beleveszünk a misztikus dolgokba. Ami tökjó. A medálos időutazások fényt derítenek arra, hogy a két fiatal családja már a múltban kapcsolatban állt egymással egy szerencsétlen kimenetelű szerelem miatt. Meg persze arra is, hogy nem csak Ethan álmodik érdekeseket, hanem Lena egy született Igéző, azaz afféle varázslócsalád gyermeke. Amikor Ethant - már mint "hivatalos pasit" - bemutatja a rokonoknak, egyre-másra jönnek az érdekes meglepetések: a ház magától változtatja a berendezést, a családtagok egy-egy ujjmozdulattal mozgatják a tárgyakat, a konyha magától főzi az ételeket stb., szóval pöpec. Kiderül az is, hogy Lena családjában különös felnőtté válási ceremónia van: a delikvens 16. szülinapjának éjjelén megtörténik a "kiválasztás", azaz a "dolgok rendjének megfelelően" kiderül, hogy sötét igéző lesz-e valakiből, avagy fényhozó. Állítólag nincs ráhatás arra, hogy kiből mi lesz, de aztán visszaút sincs, ha már megtörténik a dolog. Lena retteg, hogy belőle biztosan sötét igéző lesz, mert különös képességei kamaszos hirtelenséggel bontakoznak ki egyre jobban, és már magától is fél (naja, én is félnék, ha tornádó támadna, ahányszor mérges vagyok valakire), úgyhogy totál beparázik.

Ethan persze megpróbál mellette állni, amúgy a kamaszfiúkra egyáltalán nem jellemző módon. Vigasztalja, elviseli a hisztiket, és persze próbál megoldást találni Lenával arra a problémára, hogy nincs beleszólása a kiválasztás menetébe. Lena ennek hol örül, hol pedig próbálja eltaszítani magától a fiút, mivel fél, hogy a szülinapján, ami már nincs messze, szörnyeteggé válik, és úgyis csak rossz vége lehet mindennek. De Ethan nem hagyja magát. Én szurkoltam neki! :)

Aztán eljön a szülinap, és minden a helyére kerül, démonok meg egyéb szörnyek mászkálnak jobbra-balra, a szurkolólányokat megbűvöli egy szirén, és még kedvesek is lesznek Lenához, feltámadnak a holtak, az élők pedig a halál szélére sodródnak, de végül minden rendeződik. Lena ereje akkora lesz a kiválasztás napjára, hogy meg tudja vele állítani az időt, ill. meg tudja akadályozni az egész folyamatot, ami még Amma szerint is figyelemre méltó teljesítmény, elvégre a világot irányító erőkkel nem lehet csak úgy packázni. Ja, és miközben Ethan haverjának, Linknek a Holy Rollers (ezt a nevet! de az előző csapat, a Ki Lőtte Le Lincoln Elnököt? még jobb!) nevű bandája játszik, Ethant megkéselik, és feltámasztják holmi varázslattal. Cool.

Végül minden jó, ha vége jó, bár végül nyugtalanító módon kerül elő egy folytatása a könyvben végig jelenlévő Tizenhat hold c. dalnak... a végére Tizenhét hold lesz a címe, a dalszöveg pedig újabb gondokat ígér. Lesz folytatás tehát. :)

A könyv rendkívül olvasmányos, egyszerre fiatalos, de nem igénytelen és egyáltalán nem semmitmondó, sőt. Izgalmak egymás hegyén-hátán, érzelmek, családi problémák, társadalmi feszültségek, iskolai gondok problémafelvetései és megoldási kísérletei, teljesen jó. Irodalmilag is megüti a mércét, mert ugyan túl sokszor van szó a Zabhegyezőről (brrrrr...), de azért E.M. Forster és T.S. Elliot idézetekig is eljutunk, amit azért kevés mai regényről lehet elmondani. Nem tudtam letenni, borzasztó jó volt. Alig várom a folytatást!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.