Nem szeretem a családregényeket. Mindig Dickens meg a többi romantikus író több kötetes borzalmaira emlékeztetnek, amik egy 'I am born' fejezettel kezdődnek, aztán generációkon keresztül követhetjük a hősök életét, míg bele nem fáradunk. Legtöbbször nehéz úgy leírni egy hős gyerekkorát, hogy abban legyen bármi érdekes, és lássuk be, többnyire nincs is. A hős akkortól érdekes, amikortól önállóan gondolkodik és cselekszik, esetleg jellemfejlődéssel egybekötve. Szóval nem olvasok családregényt, mert hosszú és a sztori fele arról szól, hogy tanul hősünk járni.

Nemrégiben azonban sikerült mégis belefutnom (nem direkt) egy családregénybe, ami csak félig az. Pat Kit Fai (amúgy ausztrál származású) Hong Kong-ban élő író Red Lotus c. regényéről van szó, amely három női generáció sorsát követi nyomon a XX. sz. elején Kínában, miközben egy afféle "női Odüsszeia" bontakozik ki előttünk.

A sort Pai Ling nyitja, aki egy jó családból való művelt, gyönyörű és nagyon fiatal lány, akit a sáros kezű (és lelkű...) farmer megvesz ágyasnak, mondván, hogy öreg napjaira három feleség után "jár már neki egy kis szórakozás". Az öreg egy ritka gusztustalan férfipéldány, nekem a gyormom is felfordult tőle. Pai Linget rendszeresen megerőszakolva sikerül egy kislányt nemzenie, akit persze első körben ugyanúgy el akar ásni a lápon, mint az összes többi kislányát (csak fiai vannak, jellemző), de végül mégsem teszi, mert megjelenik előtte egy róka, amiről azt hiszi, hogy nagyhatalmú szellem, aki a lányt védelmezi. Ettől megijed, és inkább mégis a lányka felnevelése mellett dönt, aki a Li Xia nevet kapja. Pai Ling ezt már nem tudja meg, mivel amikor azt hitte, hogy a férfi meg akarja ölni az újszülöttet, öngyilkosságot követ el, mindössze néhány könyvet és egyéb írást maga után hagyva. A kislányt így a többi feleség neveli, akik közül csak a Harmadik Feleségnek vannak emberi érzései, ő csempészi a kislány kezébe anyja örökségét, ill. ő menti meg a lábelkötés borzalmaitól is, amiket haszonleső apja azért akar ráerőltetni, hogy majd drágábban tudja eladni őt.

A farmer nyilvánvalóan egy eltúlzott karakter, akiben sűrítve jelenik meg a sokezer éves kínai előítéletek rendszere, amelyekbe az idő belemerevítette az egész társadalmat: csak a pénz számít, legyen sok gyereked, de lehetőleg mind fiúk, akikre rá lehet hagyni a családi vagyont, a lányok nem érnek semmit, csak ágyasnak jók, egyébként csak a baj van velük, az emberi érzések nem jelentenek semmit, csak  a társadalmi szabályokat kell tiszteletben tartani, még ha ezek ütköznek is a humánummal. Rettenetes kor...

Szinte megkönnyebbülés, amikor Li Xiát apja eladja egy selyemhernyó-tenyésztő farmra. Itt találkozunk először a sung-tip kifejezéssel, ami afféle szerződéses megváltási ár, az intézményesült emberi kizsákmányolás hátborzongatóan kifinomult eszköze: az apa és az intéző szabályos szerződést írnak alá arról, hogy az apa eladja a farmnak a gyerekét.

Li Xia a selyemhernyók gubószedői között nő tehát fel, életében először része egy közösségnek, és barátokat is talál köztük. Élete azonban itt sem lehet nyugodt, mert amikor felserdülve gyönyörű lány lesz belőle, szépsége veszélybe sodorja, és választások elé állítja. Hol ágyassá akarják tenni, hol meg akarják venni, vagy éppen eladni, ha pedig éppen saját akaratából akar valamit, akkor elnyomják, vagy meg akarják ölni. Mesébe illő, amikor megmenti egy különös, idegen férfi a halálból, és persze egymásba is szeretnek, pedig Li Xia eddig nem is tudta, hogy szerelem is van a világon, nem pedig csak pénz és ágyasok. Ben, a félig kínai, félig nyugati származású kereskedő feleségül veszi, és végre mindent megad neki, amit az élet addig megtagadott tőle, így végre tanulhat, és igyekszik annyira művelt és kifinomult lenni, mint az anyja, akit soha nem ismert.

Sajnos azonban az ifjú házasok élete nem lehet boldog, mert hiába vágynak arra, hogy csak hagyják őket békén, a társadalomba illeszkedés nem erről szól. Mind a nyugati, mind a kínai közösség kiveti őket magából, mert annyira természetellenesnek tartják a vegyes házasságukat. Régi életükből származó ellenségeik is követik őket, Li Xiát a farmról megismert rend tagjai, Bent pedig az alvilág, ez pedig Li Xia idő előtti és csúnya halálához vezet. Újszülött kislányát, Siu Singet a család hű szolgája, Hal veszi magához, aki elviszi a hegyekbe a testvéréhez, és együtt nevelik fel a kicsit. Hal ui. nagyon fél attól, hogy a picit is utolérik a triádok.

Sing a harmadik generáció, aki a hegyekben viszonylag békésen nő fel, Hal és a testvére, Tao mester irányítása alatt. A mester írni, olvasni tanítja, meg zenélni és még némi harcművészetet is el kell sajátítania, mivel Li Xia példája azt mutatta, hogy mennyire kiszolgáltatottak a nők a férfiaknak. Sing is már korán ellenséget szerez magának a mester korábbi tanítványának személyében, aki azonban türelmes ember lévén megvárja, amig Sing felnő, és csak akkor áll bosszút azért, amiért miatta a mester őt elbocsátotta. Követi Singet mindenhová, ahová azt az élet veti, de végül persze alulmarad. Addig azonban már-már akciófilmbe illő dolgok esnek meg vele, bordélyházakbeli kalandoktól egészen egy hegyi templomban zajló kung-fu párbajig a nagy ellenséggel, ami elég erősen súrolja a hihetőség határait. Mindazonáltal megnyugtató módon elrendezi az író a sorsát, és szerelme oldalán megtalálja Sing a boldogságot és a nyugalmat, ami - valahogy úgy érzem - elégtétel akar lenni anyja és nagyanyja boldogtalanságáért és rengeteg szenvedéséért. Sing már egy erős nő, akit nem lehet félresöpörni, vagy gúzsba kötni a társadalmi szabályokkal. Független szellem és eléri, amit akar. Nekem néha már túl keménynek is tűnik, bár tagadhatatlanul szüksége is van erre, különben ő is öngyilkos lehetett volna valami borzalom után, mint elődei.

Az Odüsszeia végén tehát legalább egy főhősnő megtalálta a békét, azonban ez nem feledteti el, hogy édesanyja és nagyanyja milyen rémségeken ment keresztül, és hogy mennyire nem találták meg a helyüket a világban. Sing boldogsága nem tudja feloldani azt a gyomorgörcsöt, ami már a regény elején éreztem, hogy micsoda emberi (női) sorsok vannak. Kevés olyan könyv van, ami ennyire jól tudja érzékeltetni az emberi élet nehézségeit, felvillantva a társadalmi kontextust és ugyanakkor az egyéni szintet is, ez pedig ilyen könyv. Az pedig, hogy egy férfiíró ilyen élő, emberi, megközelíthető, szerethető női karakereket tudott alkotni, egyenesen egyedülálló. A legtöbb férfiíró ui. többnyire elég sablonos, egysíkú női karaktereket alkot, mert nem értik a női lelket. Úgy tűnik azonban, hogy Pai Kit Fainak mégis sikerült valamit megértenie és papírra vinnie abból, amitől egy nő nő lesz. Emellett egész regénye a nők melletti kiállásként értelmezhető, az előítéletek elvetése mellett érvel, és megmutatja, hogy az emberiesség olykor komoly áldozatokat követel ugyan, de attól leszünk igazán értékesek, ha meghozzuk ezeket az áldozatokat. Köszönöm neki ezt a nagyszerű, emberi regényt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.