Az utóbbi időben egy sérülés miatt átmenetileg mozgáskorlátozott lettem és jó kis öreg nénis mankóval mászkáltam mindenhova, ráadásul borzalmas testtartással. Ami meglepett, hogy mekkora segítőkészséget váltott ki az emberekből az állapotom. Komolyan, mindenhol előreengedtek, félreálltak, ülőhelyet adtak, megfogták az ajtót, vitték a cuccomat és közben kérdezgetett családtag, ismerős, barát, szomszédnéni, de még a kvázi vadidegen pincérlány is az étteremben, hogy hű, hát velem meg mi a csoda történt és jobbulást gyorsan.

Azt várnánk, hogy az emberek érzéketlen tirpákok, mi?

Sokan azok, nyilván.

Ugyanakkor szívmelengető érezni, hogy mennyien nem azok. Hanem érdeklődők, kedvesek, segítőkészek.

Köszönöm! Hálás vagyok Nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.