... nem a kormányt!

Idézet egy legfelsőbb bírósági döntésből, amiért érdemes végignézni ezt a filmet.

A filmbe sajnos túl sok különböző témát próbált belegyömöszölni a derék Spielberg bácsi, de nézzük el, mert az eredmény egészen fogyasztható lett. Van itt titkos, de kiszivárgott kormányzati jelentés, sajtószabadságért küzdő hős újságírók (mert az amerikaiak nem bírnak meglenni hősök nélkül...), még hősebb özvegy laptulajdonosnő, aki egy macsó, hímsoviniszta világban megörökölt egy nagyvállalatot, és próbálja úgy irányítani, hogy közben általában keresztül néznek rajta. (Ja, ez amúgy a mai napig megvan, mert a héten történt, hogy az FSC auditor úgy nézett át rajtam egy csak pasikkal tele lévő szobában, mint a pinty. Pedig én voltam ott a vezető beosztású. Miről beszélünk? 2018, Magyarország.)

Szóval sokféle dolog előjön, ezek legfontosabbika azért mégiscsak az, hogy miért kell százezreknek meghalni egy olyan háborúban, ami mások között és más érdekekért zajlik?

A válasz pedig borzasztó: hogy Amerikát ne érje presztízsveszteség. Értjük? Egy arc és test nélküli valami ne veszítsen arcot.

Nyilván metaforikusan kell érteni, nem csak Vietnam és nem csak ez a konkrét ügy az érdekes. Hanem úgy általában a hatalom természete. Hogy Nixon elnök háborút folytat a saját országa sajtójával, és meg akarja mondani, hogy mit írhatnak meg és mit nem. Ismerős? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.