Fábián Janka Koszorúfonat című regénye afféle szórakoztató agykikapcsolás volt. Sokat nem kellett rajta gondolkodni, nem voltak tengermély jellemek vagy nagy konfliktusok sem, de összességében valahogy mégis szórakoztató volt.

A dualizmusban játszódó regény középpontjában egy testvérpár, Ella és Blanka áll. Az első csúnya és okos, a másik szép és kedves - sablonos, de ez van. Ella női felmenőinek hatására orvoslással akar foglalkozni, amivel csak annyi a probléma, hogy ilyet korábban magyar nő még nem csinált. Hugonnai Vilma nyomdokain lépkedve elvégzi a zürichi orvosi egyetemet és aztán Magyarországon próbál praktizálni - először nem sok sikerrel, de annál érdekesebb buktatók és kihívások között. Blankát ezzel szemben egy bécsi nagynéni veszi magához, és kis úrilányt nevel belőle, akinek semmi célja az életben a férjhezmenésen kívül. Az élete is "nagy regényekkel" telik, valahogy fel sem merül, hogy ő is valamilyen hivatást válasszon. A két lány amúgy úri família sarja, csak éppen apjuk öngyilkossága és a család anyagi nehézségei miatt nincsenek rózsás anyagi körülményeik. Azt kicsit nehéz megmagyarázni az olvasónak, hogy ha annyira szegények, hogy lepukkant pesti bérházba kell költözni a zempléni kastély után, akkor ugyan honnan telik az úri módira, meg külföldi egyetemre, de ezen lépjünk túl.

A főszereplők a kis logikátlanságaikkal egyetemben is azért szimpatikusak, bár engem Blanka romantikus lángolásai idegesítettek olykor. És azt is kétlem, hogy Ella olyan kis visszahúzódó lett volna, mint amilyennek mindenki hitte.

A regény több helyen nagyon, nagyon szép képet fest a Monarchiáról, azért nem vagyok benne biztos, hogy ennyire biztonságos, fenékig tejfel életek voltak akkor, de ez az írónőre amúgy is nagyon jellemző. Nem mondom, hogy minden regénybe sorozatgyilkos kell emberrablás kell, de azért a főhősök mellett úgy mentek el a nehézségek (anyagiak, magánéletbeliek stb.), mintha egyáltalán nem érintették volna meg őket. Ez azért furcsa. Az egész regény olyan, mint egy nyugodt tó tükre: nem zavarja meg semmi. Az élet azért nem ilyen.

Nem volt bonyolult vagy mély nyomokat hagyó, de azért szórakoztatott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.